Rinya családja 1.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya családja 1.

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (2.)

 

Ez a gyönyörű afgán agár hölgy az anyukám. Zoinak hívják. Az apukámat sajnos sosem láttam, de a találkozásuk egy video tanúsága szerint, szerelem volt az első látásra. Apa Csehországban él.  Az egyik testvérem hozzáköltözött, mikor 9 hetesek lettünk. A többiek is új családokhoz kerültek később.

Be kell mutatnom két nénikémet is. Én így hívom őket, pedig vérségi kapcsolat nincs köztünk.  Az alábbi képen az anyukámmal együtt láthatjátok Madina, és Liliom nénit. 

Liliom néni nagyon büszke a hosszú fehér bundájára. Vele annyira nem lehetett játszani, mint Madina nénivel. Anya mondta is:

-Liliom nénéd hagyd békén! Ő olyan magának való!

Madina nénivel más a helyzet. Ő benne volt minden ugratásban, mókában. Bár… Nem szép dolog, hogy nem egyszer belevitt a rosszalkodásba, s mikor lebuktunk, úgy tett, mintha ott sem lett volna…  A gazdim rám haragudott egyedül. Ez nem érintett túl jól. Ha a kutyust már a nénikéje is benne hagyja a pácban! Anya megnyugtatott:

-A gazdi jól ismeri Madinát. Kölyök kora óta. Ő is jól tudja, Madina nénéd szeret csibészkedni. Te ne dőlj be azonnal  neki! Tudom, kicsi vagy még, de legyen ez a tanulsága a mai napnak! 

(Reggel Madina nénivel ételt csórtunk. Ő fellökte a tápos zsákot. Ami kiömlött a földre. Ő is, én is ettünk belőle. Liliom néném ránk ugatott. S mikor a gazdi belépett a zajra, akkor már Madina néném a nappaliban ácsorgott, mintha semmi köze nem lett volna a történtekhez. Én meg lebuktam…)

Tudom mit gondoltok! Érdekes családom van, de azért szeretnek engem, még ha idegesítem is őket néha a buta játékaimmal, mikor nem veszem észre mikor elég. De hát kicsi vagyok még. Sokat kell tanulnom. A legfontosabb, hogy a gazdi szeressen. Hiszen tudjátok a nevem miért lett Rinya... 

Legközelebb mesélek még Brúnóról is, meg a gazdi többi kedvencéről is…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

Nyaralás Viren (1.)

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

Nyaralás Viren (1.)

  Leírások sorozat (2.)

Mikor megszületett a döntés, hogy Viren töltünk egy hetet  tengerparti nyaralással,  nem ujjongtam egyáltalán.

A tengerparti nyaralásról nekem mindig egy régi emlék dereng fel, homokos parttal, kék vízzel, egymás mellé sorakoztatott napozóágyakkal, napernyőkkel, - mint a heringek a konzervdobozban – s zsivallyal.  Ahol egésznap az ember fekszik a napon, úszik a vízben, ha tud, s ha mer a nagyobb hullámok miatt. Eszik, iszik s alszik… Ez utóbbit csak akkor, ha a helyiek is elcsendesedtek, hiszen a meleg, és a szieszta miatt majdnem hajnalig, de legalábbis késő éjjelig az utcákon zajlik az élet…

Vir egy sziget. Az Adria tengerben terül el. Horvátországhoz tartozik. Zadartól nincs messzire. 8-10 óra alatt ott lehet lenni, attól függően, hogy Magyarország melyik részén lakik az ember…

A  szállásunk Vir szerintem legjobb helyén volt, viszonylag közel a hídhoz, mely a szigetet a szárazfölddel köti össze. Ez azért remek hely, mert így a mozgalmasabb, nyílt tenger felőli oldal is 10 perces sétával megközelíthető, fenyők és leanderek között lépdelve, hallgatva a kabócák muzsikáját. Az a part jobban kiépített, bérelni lehet többféle vízieszközt is. A tenger tengernek néz ki a lágy hullámok miatt, de közel sem a „konzervdoboz effektus” érvényesül…

A szállásunk kb. fél percre volt a parttól a sziget szárazföld felőli oldalán. Nekem ez sokkal jobban tetszett, mert természetesebbnek találtam…  Apró kavicsos tengerpart, a part közelében alig hullámzó víz. Nem hittem el, mikor belementem!!! Lehet, hogy az áramlatok miatt, lehet  Pag sziget  közelsége miatt, de a víz kellemesen simogató volt, -langyosabb, mint gondoltam- s mintha jobban fenntartaná a testet a  felszínen, mint annak idején régi, fent említett tapasztalataim alapján  emlékeztem. S a közeli piciny öböl is lehet az oka, de alig hullámzott a tenger. Mintha egy tóban úsztam volna... (Mi tagadás nem vagyok egy Egerszegi Krisztina.) A víz olyan kristálytiszta volt, hogy szabad szemmel, búvárszemüveg nélkül is láttam kisebb halakat. A mólón estefelé apró rákok is előjöttek a nagyobb kövek között keresve menedéket, vagy táplálékot…  

S ha kitelepedtünk a partra nem csak a kék vizet láttuk, hanem a szárazföldön húzódó a partot ölelő Velebit hegységet is…  Ez a part annyira sem volt zsúfolt, mint a tenger oldali.

A közelben egy  kicsiny természetvédelmi terület található. E fűfélék néhány itt honos apró gyíkfélének ad otthont, amik az ember társaságát nem értékelik nagyra, ezért nem kell tartani a személyes találkozástól.  Néhány fűszernövény is terem itt vadon. De e növények illatát a kamera nem örökítheti meg sajnos.  Pedig fenséges volt a rozmaring illata! Kabócák és fecskék csivitelése zavarja csak meg e terület békéjét csupán…

A videó ezért nem tartalmaz zenei aláfestést, hogy az élmény valós legyen…

Reggel  a sirályok hangja keltett, ha jól elaludtunk. A halászok kicsit távolabb a „maradékot” otthagyták nekik, amit a rikoltozásukkal meg is „köszöntek”… 

Meg kell említenem, hogy a mólóról  gyönyörűek a naplementék…  A házak mögé lebukó nap narancsszíne tükröződik a vízen is, széles arany hidat vetítve rá. S megfesti a hegyek felé eső tengerparti részt is, de azt inkább rózsaszínűre…

A móló közeli pad remek helyszín az esti, vacsora utáni romantikához:  lebukó nap, csend, szépség, nagyon lágy hullámok hangja, és messziről halk néha-néha  felhangzó gyerekzsivaly, nem töri meg a halk beszélgetést partnerünkkel, vagy épp a csendet …   A természetes illatokat többnyire „felülírja” a faszénen sülő húsok ínycsiklandó illata, melyet messzire hord a lány szellő, melytől az ember szájában összefut a nyál. Ezért nem érdemes éhgyomorral  kiülni oda.  Imádtam az estéket…

Nem nehéz kitalálni, hogy a véleményem jelentősen megváltozott a nyaralás végére, pedig még a kirándulásokról  még egy szót sem ejtettem… Azt majd egy másik alkalommal…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

 

 

 

 

Viharos égbolt

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Viharos égbolt

  Egy kép, mely több, mint amit látsz...  sorozat (1.)

A kép keletkezéséről: Egy nyári vihar után készítettem ezt a fotót. Érdekes volt, hogy a szürke tarjagos felhők közül foltként látszik ki az ég kékje.

Gondolatok: rímbe szedve

Vers

Vihar után nyári este

A vad szél lecsendesedve

Pici kék a sötét égen

A reményt juttatja észbe.

Mindenkinek életében

Mindennapok szürkesége

Csalódások, viták viharában

Elmúlik a fájdalom és a bánat.

„A felhők felett mindig kék az ég”

Közhelyes mondás, de mégis szép

S hogy a csapásokat, melyet a sors rád mér

Túl élni segít téged is a remény.

Remény, hogy egyszer minden rossz véget ér

S követi csupa jó és szép, és békesség

Ha elvonulnak a felhők

Utána mindig a Nap jő.

A viharok is kellenek

Hogy értékeld a kék eget

És szükséges a szenvedés

Hogy megértsd e szót is: remény.

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

Kutyakiállítás és látványos bemutató Makón

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Kutyakiállítás és látványos bemutató Makón

 

 

  Leírások sorozat (1.)

Június elején szerveztek egy kutyakiállítást Makón. Rinya kutyust vittük el oda  debütálni a testvérével együtt.Természetesen Rinya is be fog számolni erről az eseményről  később,  saját szemszögéből  elmesélve a történteket…

A kiállítást a Maros parti kempingben rendezték meg kellemes környezetben.  Árnyas fák, zöld, füves rész, virágok, és parasztház stílusú bungalók. Igazán hangulatos volt a házak elé állított szekerekkel, a Maros parton kialakított kényelmes pihenővel. El tudnék képzelni itt egy romantikus estét, bámulva a vizet egy kellemes üveg bor társaságában…

Sajnos az afgán agarak ringje éppen a tűző napon volt (34 Celsius fok), s nem is az elsők közt bírálták őket. Így egy távolabbi fa alá húzódtunk közel az egyik bungalóhoz. A ház árnyéka biztosította, hogy mikor már a fa nem oltalmazott már bennünket, akkor is hűvösben maradtunk.  Közelünkben volt egy privát rész rózsakerttel, melynek kellemes illatát időnként hozzánk is elfújta a lágy szellő.

Így volt időm egy kicsit körülnézni, s lefényképezni sok igazán szép kutyát. A gazdik igen kedves emberek voltak. Nem bánták, hogy fotózgatom a kedvenceiket. Sőt! Többen  abbahagyták a felkészítést egy pillanatra, hogy elkészülhessen a kép.  (Köszönet érte megint.)

(Itt kell megjegyeznem, hogy nem könnyű fényképezni az állatokat, így a kutyusokat sem, hiszen mindig mozognak, s azért célszerű, ha már ők a főszereplői a fotóknak, akkor minden porcikájuk rajta legyen a képen. A kollázson látható fényképek nem fajta preferenciát tükröznek, csupán ezek a képek sikerültek viszonylag legjobban a hátteret is figyelembe véve…)

Ha egyetlen fotót választhatnék az ott lőtt képek közül, akkor a lentit emelném ki.  A háttérben látszanak a versenyre várakozó gazdik a kutyusokkal, s részben egy tábori hangulat is, mely az ilyen események velejárója. (Gondolok az autóra, utánfutóra, a ketrecekre, sátrakra, pokrócokra, ételre– italra ebnek és embernek. ) S ez a kép fejezi ki leginkább, mivel telik a legtöbb idő itt a kutyus számára, s ez a várakozás… Mivel a kamera csaknem a földön volt, nagyjából ezt láthatta volna e kép főszereplője is, ha a kimeneti oldalát (a hátsóját) mutatja felém, s nem a fejét.

Miután Rinya és a tesója is sikeres volt. Ott maradtunk a Best in Showra is. Ezt azonban megelőzte egy bemutató…  

A Léhmandog Sport  showja elvarázsolt. Soha nem láttam, ilyet az előtt…  Frizbit röptében elkapó ebet, alapkiképzési gyakorlatot végző különböző fajtájú kutyákat, melyek az egyszerűbb parancsszavaknak engedelmeskednek , s igen komoly kiképzésen átesett, levizsgáztatott őrző-védő ebeket is. Egy picit gonosz voltam mert a kb. 30 perces bemutatón történt 1,5 percnyi bakit, - ahol a kutya hibázott, -  összeszerkesztettem.  A hibázás  oka a nagy meleg volt vélhetőleg, amely persze nem csak az embert viselte meg … Szerintem ez senkit sem zavart. A közönségnek, s köztünk nekem is tetszettek az esendő pillanatok, mint ahogyan a videón is hallani majd… Rengeteg munka van egy ilyen bemutató mögött, amiért tisztelet a kiképzőknek.

A showt egy dobermann zárta, a kutyát a gazdája megtanított a tüzes karika átugrására… Természetesen a bátor kutyus is nagy tapsot kapott…

A beágyazott lejátszót elindítva, egy 5 rövid videóból álló lejátszási listát nyitunk meg, melynek összhossza kb. 7 perc.

Nekem emlékezetes lesz ez a nap a show, az egész kiállítás hangulata, a gyönyörű környezet és Rinya első fellépése miatt is.

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!