Nyaralás Viren (1.)

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

Nyaralás Viren (1.)

  Leírások sorozat (2.)

Mikor megszületett a döntés, hogy Viren töltünk egy hetet  tengerparti nyaralással,  nem ujjongtam egyáltalán.

A tengerparti nyaralásról nekem mindig egy régi emlék dereng fel, homokos parttal, kék vízzel, egymás mellé sorakoztatott napozóágyakkal, napernyőkkel, - mint a heringek a konzervdobozban – s zsivallyal.  Ahol egésznap az ember fekszik a napon, úszik a vízben, ha tud, s ha mer a nagyobb hullámok miatt. Eszik, iszik s alszik… Ez utóbbit csak akkor, ha a helyiek is elcsendesedtek, hiszen a meleg, és a szieszta miatt majdnem hajnalig, de legalábbis késő éjjelig az utcákon zajlik az élet…

Vir egy sziget. Az Adria tengerben terül el. Horvátországhoz tartozik. Zadartól nincs messzire. 8-10 óra alatt ott lehet lenni, attól függően, hogy Magyarország melyik részén lakik az ember…

A  szállásunk Vir szerintem legjobb helyén volt, viszonylag közel a hídhoz, mely a szigetet a szárazfölddel köti össze. Ez azért remek hely, mert így a mozgalmasabb, nyílt tenger felőli oldal is 10 perces sétával megközelíthető, fenyők és leanderek között lépdelve, hallgatva a kabócák muzsikáját. Az a part jobban kiépített, bérelni lehet többféle vízieszközt is. A tenger tengernek néz ki a lágy hullámok miatt, de közel sem a „konzervdoboz effektus” érvényesül…

A szállásunk kb. fél percre volt a parttól a sziget szárazföld felőli oldalán. Nekem ez sokkal jobban tetszett, mert természetesebbnek találtam…  Apró kavicsos tengerpart, a part közelében alig hullámzó víz. Nem hittem el, mikor belementem!!! Lehet, hogy az áramlatok miatt, lehet  Pag sziget  közelsége miatt, de a víz kellemesen simogató volt, -langyosabb, mint gondoltam- s mintha jobban fenntartaná a testet a  felszínen, mint annak idején régi, fent említett tapasztalataim alapján  emlékeztem. S a közeli piciny öböl is lehet az oka, de alig hullámzott a tenger. Mintha egy tóban úsztam volna... (Mi tagadás nem vagyok egy Egerszegi Krisztina.) A víz olyan kristálytiszta volt, hogy szabad szemmel, búvárszemüveg nélkül is láttam kisebb halakat. A mólón estefelé apró rákok is előjöttek a nagyobb kövek között keresve menedéket, vagy táplálékot…  

S ha kitelepedtünk a partra nem csak a kék vizet láttuk, hanem a szárazföldön húzódó a partot ölelő Velebit hegységet is…  Ez a part annyira sem volt zsúfolt, mint a tenger oldali.

A közelben egy  kicsiny természetvédelmi terület található. E fűfélék néhány itt honos apró gyíkfélének ad otthont, amik az ember társaságát nem értékelik nagyra, ezért nem kell tartani a személyes találkozástól.  Néhány fűszernövény is terem itt vadon. De e növények illatát a kamera nem örökítheti meg sajnos.  Pedig fenséges volt a rozmaring illata! Kabócák és fecskék csivitelése zavarja csak meg e terület békéjét csupán…

A videó ezért nem tartalmaz zenei aláfestést, hogy az élmény valós legyen…

Reggel  a sirályok hangja keltett, ha jól elaludtunk. A halászok kicsit távolabb a „maradékot” otthagyták nekik, amit a rikoltozásukkal meg is „köszöntek”… 

Meg kell említenem, hogy a mólóról  gyönyörűek a naplementék…  A házak mögé lebukó nap narancsszíne tükröződik a vízen is, széles arany hidat vetítve rá. S megfesti a hegyek felé eső tengerparti részt is, de azt inkább rózsaszínűre…

A móló közeli pad remek helyszín az esti, vacsora utáni romantikához:  lebukó nap, csend, szépség, nagyon lágy hullámok hangja, és messziről halk néha-néha  felhangzó gyerekzsivaly, nem töri meg a halk beszélgetést partnerünkkel, vagy épp a csendet …   A természetes illatokat többnyire „felülírja” a faszénen sülő húsok ínycsiklandó illata, melyet messzire hord a lány szellő, melytől az ember szájában összefut a nyál. Ezért nem érdemes éhgyomorral  kiülni oda.  Imádtam az estéket…

Nem nehéz kitalálni, hogy a véleményem jelentősen megváltozott a nyaralás végére, pedig még a kirándulásokról  még egy szót sem ejtettem… Azt majd egy másik alkalommal…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!