Képeslap Mostarból

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.


Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Képeslap Mostarból

 

 

   Egy kép, mely több, mint amit látsz...  sorozat (7.)

Mostar lakossága vegyesen katolikus horvát, muzulmán bosnyák és ortodox szerb.  A délszláv háborúk idején az emberek sokat szenvedtek e megosztottság miatt. A város ma is így működik. A folyó bal partján bosnyákok, a jobb partján horvátok élnek.

Pár kép Mostarról: http://fenykepsarkom.blogspot.hu/2013/01/oreg-hid-mostarban-fotok-old-bridge-in.html

A fotón Mostar egyik kis ódon utcácskája látható. A fénykép azért érdekes, s azért sorolható az " Egy kép, mely több, mint amit látsz" sorozatba, mert a hátsó torony az újonnan épülő katolikus templom részét képezi, előtérben pedig egy minaretet láthatunk. 

Egy képen megfér a két vallás temploma. Az ódon utcácskákban a Neretva mindkét partján virágzik a kereskedelem, és a vendéglátás. Nekem ezért a békés egymás mellett élés szimbóluma lehetne e kép. 

Gondolatok rímbe szedve:           

Vers

Bár ilyen egyszerű lehetne,

Hisz mindannyian embernek születtek.

Édesanyjuk más-más nyelven szólt hozzájuk,

S más istennek szóltak este az imájuk.

Egyik sem győzhet a másik felett,

E helyzetet a kölcsönös tisztelet oldhatja meg.

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

Rinya és a televízió

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.


Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya és a televízió

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (14.)

Karácsonykor megígértem nektek, hogy majd elmondom az élményeimet még a televízióról. Foglaljuk össze röviden, amit akkor tanúságként leszűrtem:

•         A tv egy eszköz, melynek segítségével az emberek filmeket néznek.

•          A film meg nem valóság, csak olyan, mintha az lenne.

Felmerült bennem a kérdés, mi értelme nézni egy dobozt, amiben nem valós dolgokat lát az, aki nézi? Az emberek szeretik hülyíteni magukat? Anya azonban megnyugtatott a Gazdinak nem megy ilyenkor el az esze. Az emberek egyszerűen csak így szórakoznak.

Ezen nagyon felháborodtam. Minek a szórakozás, mikor vannak kutyusok, s az a szórakozás elveszi az időt a játéktól. Anya megint csitított. 

-      - Rinya, sok embernek nincs kutyája. Sőt macskája sem! Nekik is kell valami kikapcsolódás!

-             -  Kikapcsolódni? Hogyaan? A Gazdin is van valami gomb, mint a szőrszárítón, amit ő egyébként hajszárítónak hív? Csak úgy ki lehet kapcsolni?

Lili néném odébb lépdelt. Felhorkant.

-               - Zoi, a kölyök rémfárasztó! Hihetetlen ostoba kérdései vannak!

Ezen megsértődtem egy kicsit, de azért annyira buta nem vagyok, hogy ne tanultam volna meg, Lili néném mindig dohog. Tehát a véleménye nem számít annyira, mint Anyáé.  Szerinte pedig okos kutyus vagyok, csak még kicsi.

-             - Rinyuska, az emberek sokat dolgoznak, hogy meg tudják venni azt a sok mindent, ami itt körülvesz minket a házban. Ezért szükségük van olyan időtöltésre, ami nem emlékezteti őket semmilyen munkára. Nem kell tornáztatni se a testüket, se az agyukat. Erre jó a tv.

Aztán még aznap rá kellett jönnöm, hogy Anya is tévedhet. 

Este a NagyKék valami Híradót akart nézni, a Gazdi meg szappanoperát. A szappanopera kifejezést a NagyKék használta. Hát az nem lehet valami jó dolog, gondoltam akkor, hisz kapcsolódik a fürdéshez a szappan miatt. (Tudjátok, akkor még nem szerettem a vizet a bundácskámon.) Meg az a hangsúly, ahogy a NagyKék beszélt róla is ezt sugallta. Volt egy kis vita. S a Gazdi engedett.

Hát ismét a NagyKék ölébe fészkeltem magam. S együtt néztük azt a Híradót. Egy ember feje látszott, aki beszélt és beszélt. Aztán képek váltották egymást gyorsan. Annyi borzalmat 25 percben még sosem láttam… 

•           Vérző, emberek, akiknek a  szeméből folyamatosan folyt valami.
•           Robbanások, lángok, melynek nem örültek akik nézték.  S nem is                   tűzijátéknak nevezték.
•           Majd sok vizet mutattak, melyben házak úsztak, aztán összedőltek. 

 Sehol egy boldog család, sehol egy kutyus. Hát, ha ezt a sok borzalmat nézni szórakozás, akkor az emberek a legfurcsább lények a világon! S csalódtam a NagyKékben is.

Leugrottam az öléből. Ő nagyon meghökkent ezen, mert szerettem vele lenni, hisz simogatta a buksimat, meg a fülem tövét.

-               -  Mi az Rinyuska, nem tetszik neked, ami a nagyvilágban történik?

-           

Micsodaaa? Tényleg megtörténtek azok a szörnyű események azokkal az emberekkel? Ez a valóság? Hát a televízióban igazi dolgokat is mutatnak? Értem már miért akarnak szórakozni az emberek, s miből akarnak kikapcsolódni! A valóság néha túl szomorú. Megértettem, mi a küldetésem. Nekem kell vidámságot vinnem a Gazdi meg a többiek életében, akiket ismerek… Persze, majd ha nagy leszek...

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

Tűzijáték-fesztivál Cannes-ban

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.


Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

Tűzijáték-fesztivál Cannes-ban

  Leírások sorozat (4.)

Azúr partnak nevezik  a Földközi tenger partján Mentontól Marseille-ig elterülő a tengerparti sávhoz tartozó földrajzi részt. Filmélményeim  generálták azt az igényt bennem, hogy saját szememmel is lássam az Azúr partot Franciaországban.  Az egyik legmeghatározóbb volt a „Fogjunk tolvajt” című film Cary Granttel és Grace Kellyvel a főszerepben Alfred Hitchcock rendezésében… E filmnek nagy részét Cannes-ban és annak környékén forgatták. A táj lenyűgöző volt a szépen fényképezett celluloidszalagon. 

(A sors épp azt hozta a főszerepet játszó Grace Kelly életébe, hogy néhány évvel később a Riviérát képező, de nem Franciaországhoz tartozó Monacoi Hercegség uralkodójának felesége lett. Állítólag pont e film forgatási szünetében ismerkedtek meg. S mint a mesében, a délceg, jóképű herceg beleszeretett a gyönyörű színésznőbe. Az igazság azért ettől jóval prózaibb volt…)

Utazási irodával utaztunk. Már a buszon megemlítette az idegenvezető, hogy ha szerencsénk lesz, akkor valamelyik szállásunkat adó helyszínen az egyik napon láthatunk tűzijátékot is. S szerencsénk volt…

Cannesban a szállásunk közel feküdt a tengerhez. Gyalog alig 10-15 percnyi sétával megközelíthető volt a Croisette. Croisette a tengerparti sétány neve. S e sétány legdrágább, legimpozánsabb szállodája, a sztárok legnépszerűbb szálláshelye a filmfesztiválok idején a Hotel Carlton. Nem mellékesen a fent említett film egyes jeleneteit is itt forgatták. S a mi szállodánk éppen a Carlton hotel mögött volt néhány utcával…

Imádom a tengert, a hihetetlen kékséget. S a Francia Riviéra esetében a tisztaságot, a pompát. Olyan valóban, mint a filmeken. S ami ott nem észlelhető, az a nagy forgalom zaja, és a benzinszag… Mert az élményhez ez is hozzátartozik a gyönyörű pálmafák és pineák árnyékában. A strand napozóágyai, és napernyői szállodánként más színűek, s a lépcső vezet le hozzá, és a mólókhoz is. A teljes körű kiszolgálás érdekében éttermek, kávézók sorakoznak közvetlen a homokon…

A tűzijáték-fesztivál gyakorlatilag egy remek marketing ötlet… A célja az, hogy a Riviéra nagyobb településeinek az idegenforgalmát még jobban fellendítse… Helyi cégek szponzorálják az eseményt, de helyesebb a rendezvények kifejezés. Hogy érdekesebb legyen külföldről is hívnak versenyzőket. Előtte héten Nizzában volt az olasz csapat bemutatója. Mi a franciák versenyszámát tekinthettük meg Cannes-ban.

Az információnk szerint a tűzijáték este 8-kor kezdődik, hát kimentünk a sétányra fél nyolckor… Persze akkor még sütött a nap. A valós kezdési időpont 10 óra volt. Mert akkorra sötétedett be…  De ez a tévedés hasznosnak bizonyult, mert a sétány karszékeit a mellvédhez húzhattuk, s ekként első sorból láthattuk a szemkápráztató látványosságot…  Jobb helyről csak a lábunk alatt elterülő strand vendégei élvezhették az előadást. De nekik ezért fizetni kellett…

A tűzijáték rakétáit a tengerről lőtték ki és 2 hatalmas úszó móló hatalmas hangszórókkal jelezte az események középpontját.  S mi annak is a közepén ültünk. A parton természetesen. 

S sorakoztak a yachtok és vitorlások is velünk szemben…  A leggazdagabbak a saját vízijárművükről tekintették meg az előadást. Természetesen kellő távolságot kellett tartaniuk a rakéták kilövési helyétől a tűzveszély miatt. Ahogy sötétedett, úgy gyúltak fel a fények a hajókon. 

S elkezdődött… Mint a hazai augusztus 20.-i tűzijátéknak, ennek is volt "története", amit a zene és a fények, azok színei, mozgása és alakja hivatott "eljátszani". Emlékeim szerint a bálnákról, a tengerről szólt a sztori, mely mintegy félóráig tartott. Engem elkápráztatott a lábam előtt játszódó előadás. Különlegessé tette a visszatükröződés is és a finálé hihetetlen pompája, mely nappali fényt teremtett aranyból a sötét éjszakában.

Mikor az utolsó fénycsóva is kihunyt, a füst is elszállt, kitört a taps a Croisette-en. S felharsantak a kürtök is a yachtokon. Az ottani nézők így köszönték meg a remek szórakozást. Hogy ezt az előadást láthattam, hihetetlen, felejthetetlen élményt jelentett számomra. 

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!