Tűzijáték-fesztivál Cannes-ban

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.


Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

Tűzijáték-fesztivál Cannes-ban

  Leírások sorozat (4.)

Azúr partnak nevezik  a Földközi tenger partján Mentontól Marseille-ig elterülő a tengerparti sávhoz tartozó földrajzi részt. Filmélményeim  generálták azt az igényt bennem, hogy saját szememmel is lássam az Azúr partot Franciaországban.  Az egyik legmeghatározóbb volt a „Fogjunk tolvajt” című film Cary Granttel és Grace Kellyvel a főszerepben Alfred Hitchcock rendezésében… E filmnek nagy részét Cannes-ban és annak környékén forgatták. A táj lenyűgöző volt a szépen fényképezett celluloidszalagon. 

(A sors épp azt hozta a főszerepet játszó Grace Kelly életébe, hogy néhány évvel később a Riviérát képező, de nem Franciaországhoz tartozó Monacoi Hercegség uralkodójának felesége lett. Állítólag pont e film forgatási szünetében ismerkedtek meg. S mint a mesében, a délceg, jóképű herceg beleszeretett a gyönyörű színésznőbe. Az igazság azért ettől jóval prózaibb volt…)

Utazási irodával utaztunk. Már a buszon megemlítette az idegenvezető, hogy ha szerencsénk lesz, akkor valamelyik szállásunkat adó helyszínen az egyik napon láthatunk tűzijátékot is. S szerencsénk volt…

Cannesban a szállásunk közel feküdt a tengerhez. Gyalog alig 10-15 percnyi sétával megközelíthető volt a Croisette. Croisette a tengerparti sétány neve. S e sétány legdrágább, legimpozánsabb szállodája, a sztárok legnépszerűbb szálláshelye a filmfesztiválok idején a Hotel Carlton. Nem mellékesen a fent említett film egyes jeleneteit is itt forgatták. S a mi szállodánk éppen a Carlton hotel mögött volt néhány utcával…

Imádom a tengert, a hihetetlen kékséget. S a Francia Riviéra esetében a tisztaságot, a pompát. Olyan valóban, mint a filmeken. S ami ott nem észlelhető, az a nagy forgalom zaja, és a benzinszag… Mert az élményhez ez is hozzátartozik a gyönyörű pálmafák és pineák árnyékában. A strand napozóágyai, és napernyői szállodánként más színűek, s a lépcső vezet le hozzá, és a mólókhoz is. A teljes körű kiszolgálás érdekében éttermek, kávézók sorakoznak közvetlen a homokon…

A tűzijáték-fesztivál gyakorlatilag egy remek marketing ötlet… A célja az, hogy a Riviéra nagyobb településeinek az idegenforgalmát még jobban fellendítse… Helyi cégek szponzorálják az eseményt, de helyesebb a rendezvények kifejezés. Hogy érdekesebb legyen külföldről is hívnak versenyzőket. Előtte héten Nizzában volt az olasz csapat bemutatója. Mi a franciák versenyszámát tekinthettük meg Cannes-ban.

Az információnk szerint a tűzijáték este 8-kor kezdődik, hát kimentünk a sétányra fél nyolckor… Persze akkor még sütött a nap. A valós kezdési időpont 10 óra volt. Mert akkorra sötétedett be…  De ez a tévedés hasznosnak bizonyult, mert a sétány karszékeit a mellvédhez húzhattuk, s ekként első sorból láthattuk a szemkápráztató látványosságot…  Jobb helyről csak a lábunk alatt elterülő strand vendégei élvezhették az előadást. De nekik ezért fizetni kellett…

A tűzijáték rakétáit a tengerről lőtték ki és 2 hatalmas úszó móló hatalmas hangszórókkal jelezte az események középpontját.  S mi annak is a közepén ültünk. A parton természetesen. 

S sorakoztak a yachtok és vitorlások is velünk szemben…  A leggazdagabbak a saját vízijárművükről tekintették meg az előadást. Természetesen kellő távolságot kellett tartaniuk a rakéták kilövési helyétől a tűzveszély miatt. Ahogy sötétedett, úgy gyúltak fel a fények a hajókon. 

S elkezdődött… Mint a hazai augusztus 20.-i tűzijátéknak, ennek is volt "története", amit a zene és a fények, azok színei, mozgása és alakja hivatott "eljátszani". Emlékeim szerint a bálnákról, a tengerről szólt a sztori, mely mintegy félóráig tartott. Engem elkápráztatott a lábam előtt játszódó előadás. Különlegessé tette a visszatükröződés is és a finálé hihetetlen pompája, mely nappali fényt teremtett aranyból a sötét éjszakában.

Mikor az utolsó fénycsóva is kihunyt, a füst is elszállt, kitört a taps a Croisette-en. S felharsantak a kürtök is a yachtokon. Az ottani nézők így köszönték meg a remek szórakozást. Hogy ezt az előadást láthattam, hihetetlen, felejthetetlen élményt jelentett számomra. 

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!