Üdv, lelkes Olvasó!
Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story”
irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy
kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek
találod a leírásomat.
Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók
között!
Egy forró nyár Nizzában 3.
Üdv, lelkes Olvasó!
Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.
Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!
Egy forró nyár Nizzában 3.
Elbeszélések sorozat (11.)
A divatfotózáson hamar
túljutottunk a kötelező zökkenőkkel. A főnököm szabadságolt hétvégére.
Javasolta, próbáljam meg a parton eladni a tavalyi eladatlan festményeim. Aztán
hétfőtől elindulunk a természetfotó oktatásomra. Gondoltam, miért is ne…
A sétány elején
telepedtem le, mint akkor. Az érdeklődők nem taposták egymás lábát a standom
előtt. Szórakozottan skiccelgettem. Nem hittem a fülemnek… A közeli pad felől
egy gitár hangja csendült fel, melyhez egy ismerős tenor is csatlakozott. Ő
volt. A haja rövidebbre vágva simult a füléhez. De a kisfiús mosoly nem
változott, melyet rám villantott. A napszemüveget leengedtem az orromon.
Találkozott a pillantásunk. „Egek! Ez nekem dalol.”- cikázott át az agyamon. Érzelmek
hullámai öntöttek el… Nem! Tornádóként söpört végig rajtam…
Legszívesebben a
nyakába ugrottam volna. A csókjaimmal borítottam volna az arcát. Aztán
kikapartam volna a szemét. A haját szálanként tépkedtem volna ki. Kéjjel.
Kopaszra. Sírtam és nevettem volna egyszerre. Sok a volna… „De mit tegyek?”
Lassan odalépdeltem hozzá:
-
- Hello! Látom, nincs melód! Hol rejted a
macskát? És a szöszi csacskát?
- -
Láttál a tévében, igaz? Azért az arcodon
a grimasz. S vagy ilyen pimasz?
Majd
lehajtotta a fejét. Csendben hozzátette:
- -
Rímelt! Ügyes vagy! S megérdemeltem a
gúnyt. Nemcsak azért, amit veled tettem…
- -
Láttalak! De nem örültem neki. Egyrészt,
mert nem volt könnyű akkor sem, s most sem nézni az arcod. Az a rengeteg emlék…
A gyógyuló sebeim felszakadtak… Másrészt, te többre lettél volna képes a
tehetségkutatóban. Egyedül… Szóval elszúrtad a nagy lehetőséget… Kár…
Megfogta
a kezem. S én engedtem. A szívem hevesebben vert. S ez nem stimmelt. Ha nem
készülök szívrohamot kapni, akkor ez a pasi még mindig hatással van rám. Ez
megrémített kissé. Hosszasan néztem az arcát. Olyan apró pici ráncokat vettem
észre rajta, amik korábban nem voltak ott, s az eltelt idő sem indokolt. Szóval
az elmúlt két évet megszenvedte. Ő is. Rajtam, szerencsére nem látszik. Nekem
segítettek a szeretteim. Remek barátokra is tettem szert.
Kíváncsi
lettem mi okozta a barázdáit. Mert sikertelenség egy tehetségkutatón nem elég
indok e változásra… Leültünk a padra. S ő mesélt…
A
szöszivel novemberben ismerkedett meg egy bárban. A hölgyike ott énekelt. Szép
és csinos, remek alakkal, ezt magam is konstatáltam. Az a hang egy nizzai
bárban kiváló, de a brit tehetségkutatóban, kevés… Az én exem lírai tenorja nem
ellensúlyozhatta. Ezt meg is említettem azzal a kérdéssel egyetemben, ugyan
miért vállalta fel a duót? Bár a válasz sejthető volt, csak abban
bizonytalankodtam, őszinte feleletet hallok-e majd, vagy sem.
- Egyik szombaton karaoke estet rendeztek.
Versenyként… S én nyertem meg. Akkor elegyedtünk szóba egymással. Az is igaz, a
józanság éppen távol állt tőlem. Beszéltem a terveimről, hogy szerencsét
próbálok Londonban. Ő lelkesedett. Szó szót követett… Megtetszett nekem. Te
távol éltél… Belegabalyodtam…
- Persze ez a zanzásított verzió, nemde?
- Hidd el, nem érdemel több szót!
- Hidd el, nem érdemel több szót!
-
Csalódtál benne, mert a tv szereplésetek
után lelépett. S megértetted, csak kihasznált téged. Azért kötött magához, hogy
érvényesüljön általad. Mikor ez nem sikerült, otthagyott. Fájt? Akkor tudod,
mit éltem át én is…
Néma
bólintás volt a válasz. Hosszasan néztem rá. Érdekes pillanat volt. Megszűnt a
körülöttünk lévő világ. Nem érzékeltük a napsütést, a simogató meleget, a lágy
szellőt, a vakító kék tengert, a körülöttünk nyüzsgő embereket.
- S azután? – kérdeztem.
- Vergődtem. Ráébredtem, nem vagyok
annyira nyerő, mint gondoltam. Nemcsak ő húzott le. Találkoztam nagyon
tehetséges énekesekkel. Be kellett látnom, sokkal jobb torkú emberek
jelentkeztek csak arra az egyetlen versenyre, mint amilyennel engem áldott meg
az ég. Aztán a lányok…
-
Mi volt a baj?
- Egyik sem te voltál…
Feltöltő:donkhtfan
Kezébe vette a gitárját. S elénekelte nekem ezt a dalt. Sírtam és nevettem. Sírtam a meghatottságtól, a feltörő érzelmektől. Nevettem, mert eredetileg a dalt egy nő énekelte, s furcsa volt hallani ezt az ő hangján… Nem vettem észre, hány ember vett körül minket. Csak a dal végén felharsanó taps ébresztett rá, nem vagyunk kettesben. Megcsókoltam. S adtam neki egy esélyt. Nem, nem omlottam a karjaiba rögtön…
Délelőttönként
fotózni jártam a mesteremmel. A régi-új barátom besegített a családja
vállalkozásában. A délután és az este a miénk volt. Később fényderült az
összeesküvésre is. Ő korábban megkeresett volna már, de a családom
ellenállásába ütközött. Féltettek az újabb csalódástól. Később a mesteremnek
könyörgött, tegye lehetővé a találkozást. Az ő ötlete volt a spontán találka a
nizzai tengerparton. Ott, ahol minden elkezdődött. Ezért nem felelt meg más
helyszín a természetfotó oktatásomhoz…
Nyár
vége felé egyik este átautóztunk Monacoba.
Az államba. Most azonban Monte Carloban kötöttünk ki. A Casino előtti
téren a pálmák és a szökőkutak környezetében ültünk egy padon. Átölelt.
-
-
Látod ezt a pompát, e luxust, s
gazdagságot? Nos, ezt sosem adhatom neked. De ezt a kis gyűrűt a szívemmel,
igen. Elfogadod? Leszel a feleségem?
S én akkorát sikítottam
örömömbe, hogy egy pillanatra minden szem ránk szegeződött. Az ujjamra húzta a
gyűrűt. S igent rebegtem… A nyakába ugrottam. Hosszasan csókolóztunk. Ez nem
volt egy produkció, mégis megtapsoltak minket…
Ha elolvastad az írásom,
Egyáltalán nem bánom,
Ha írsz róla néhány szót,
S elmondod, hogy mit gondolsz.
Remélem, ellátogatsz ide újra!
S nem kell a fejem ereszteni a
búnak!
Ne távozz haragosan!
Viszlát itt! Hamarosan!
