Rinya és a hó

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

Rinya és a hó

  

  Rinya - Egy kutyus naplója (5.)

  

Egyik reggel kinyitottam a szemem. S sokkal világosabb volt, mint máskor ebben az időben. Nem értettem, mi történt. Odaszaladtam az ablakhoz. A Gazdi és a Vörös is kijavítaná, hogy az erkély ajtóhoz, mert ugye az ablakot hogyan is érhetné el egy ilyen kiskutya, mint én akkoriban. Ha két lábra  áll, akkor sem…

Szóval kinéztem az üvegen… S képzeljétek ellopták az udvart! Ellopták a füves részt, ellopták a lebetonozott részt, a kisebb növényeket is. Egyedül a sövény meg a tuják úszták meg…

El kezdtem ugatni, vegye már észre a Gazdi, milyen ügyes és figyelmes, élelmes kutyus vagyok…  (Az akkor, nem jutott eszembe, hogy a Gazdi  akkor örülne igazán, ha az udvart el se lopták volna, azaz megakadályozom a tettet, nem pedig konstatálom…)

Anya, s a nénéim is odaszaladtak, hogy miért üvöltök. Unottan kibámultak… Lili néném hangját elcsíptem, mikor Anyának mondta:

- Ez az ostoba kölyök a hó miatt csinált ekkora cirkuszt! A legszebb álmomból ébresztett fel!

- Liliom, legyél türelmes a babáimmal! Nekik minden új. Meg kell tanulniuk, ismerniük egy csomó dolgot, ami neked, nekünk felnőtteknek természetes. Úgy látom, öregszel már, hogy elfeledted, te sem voltál kutyazseni az ő korában. – válaszolta Anyám.

- De kutyakozmetikus rögtön leszek, ha sértegetsz! Átfésülöm a bundád!

Szerencsére a Gazdi megakadályozta a komolyabb konfliktust. Liliom néni morgott egy kicsit, de ez nem volt tőle szokatlan… Nekem nagyon kellett már mennem pisilni… De ha ellopták az udvart, akkor nem tudom mi lesz!!! 

Gazdi kinyitotta a bejárati ajtót, s Anya is kirohant a nénéimmel együtt. Beleugrottak a fehér semmibe… S képzeljétek el, nem tűntek el benne. Akkor már én is láttam, hogy nem lopták el az udvart, hanem csak befedték egy vastag fehér lepellel…  Ki a fene szórakozik ilyesmivel? 

Később ezt kérdezte a Gazdi barátja is… Bár ő nem pont ezeket a szavakat használta, miközben egy hatalmas lapáttal emelgette a fehér lepel darabjait… Egy csomó ismeretlen szó, hagyta el a száját. Sokszor hallottam a „kurta hó” szókapcsolatot… Bár lehet, így utólag végiggondolva, az első szóban nem „t” szerepelt… Mert mitől is lett volna rövid az a rengeteg fehérség, ami a hó volt?!

Aztán szépen meg is lett az egész udvar a NagyKék munkája után…  A lepel darabjai kupacokban álltak a sövény mentén.  Kirohantunk, s a legsürgetőbb dolgaink elintézése után megnéztük az ártalmatlanított nagy fehéret is. A levegő hideg volt egyébként is, de mikor az orrocskámat belenyomtam. Juj, juj! Aztán a kicsi darabka, melyet nem voltam képes lerázni azonnal róla; olyanná vált, mint a víz. Átlátszó lett, s lassan lefolyt a pofácskámon. 

A délután folyamán az égből apró piciny darabokban újból eleredt a fehérség, amiről már tudtam; a hó az. S amikor még apró, az egyedeinek a neve: hópihe. S órákon át sűrűn hullott alá az égből, s az udvar eltűnt újra…

Már nem féltem tőle. Sőt örültem neki, mert nagyot lehetett benne játszani a testvérkéimmel…  A NagyKék nem volt boldog tőle…  A nap folyamán többször kellett felöltöznie, s megkeresnie az udvart.

Összefoglalva:  

• A hótól nem kell félni. Az égből jön, de nem lehet tudni, honnan, ki küldi, és miért.

• Aminek a kutyus örül, annak nem örülnek okvetlen az emberek.

• Ha vársz elég sokáig, magától semmivé lesz, s olyat hagy maga után, mint a víz, aminek már ismerem a funkcióit…

Következésképp, a NagyKék teljesen fölöslegesen tologatta össze a havat kupacokba napokon keresztül, mert eltüntetni nem tudta, s néhány héttel később magától „elolvadt” .  Ez utóbbi szót használta a Gazdi e folyamatra. Tehát az emberek rengeteg energiát, időt töltenek olyannal, aminek nincs értelme; mert türelmetlenek…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!