Macska a tetőn 1.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Macska a tetőn 1.

   Elbeszélések sorozat (4.)

Abból a kisvárosból származik az egyik barátom, ahol ez a kép készült. Meghívott, nézzem meg, hol cseperedett fel. Természetesen nem lepődtem meg, hogy akivel csak találkoztunk az utcán, mindenki köszöntötte, hisz faluhelyen ez a szokás...

Nem, nem tévesztettem el. A település nem rég kapta meg a városi rangot. Van néhány emeletes lakóház a központban, de többségében magánházak uralják a tájképet, takaros, rendezett kertekkel, udvarokkal...

A barátomnak elintéznivalója volt az egyik ilyen háznál. Én felajánlottam, hogy megvárom az autóban. Minek menjek be? - gondoltam - Sosem láttam a házigazdát, nyilván beszélgetnek is néhány percet, amiből egy kukkot sem fogok érteni, hiszen nem ismerem az elhangzó történetek szereplőit sem.

A barátom erősködött:

- Lesz neked ott elfoglaltságod, ne félj!

- No, mit kell csinálnom?


A barátom nevetett:

- Macskát simogatni! - Tudta, hogy kedvelem a cicákat, s valaha nekem is volt néhány. Felcsillant a szemem.

- Vica néninek egy macskája sincs, de mégis van legalább hét.-folytatta ő.

Ezt nem értettem... 

- Vica néni nem választotta a macskáit. A macskák választották őt. - hangzott a magyarázat.

Bementünk. Az idős hölgy olyan lelkesen köszöntött engem, mintha tegnap váltunk volna el, s már évtizedek óta ismert volna... A kertjében, -nyár lévén- egy sátorpavilon alá tessékelt bennünket, ahol előkészítette már, amiért eleve jöttünk. A kis asztalon a hintaágy mellett ott volt egy tányér friss gyümölcs is. Leültünk, de én a macskákat kerestem a szememmel. Egyet mindjárt megpillantottam egy terjedelmes párnázott fonott székben terpeszkedett. A másik a kertben rohangált. Valószínűleg üldözött egy rovart. A harmadik odajött felmérni a terepet, kell-e félnie tőlünk. Ez a szürke foltos cica megengedte hogy megsimogassam. Két perc múlva az ölemben dorombolt.

A tekintetem megragadt a ház tetején. Egy fekete macska nézett mozdulatlanul egy irányban. Vica néni észrevette, hogy azt a cicát bámulom...

- Ő, nem rég lakik velem. A szomszédasszonyom macskája volt. A Teca nénéé. Teca meghalt jó pár hete. A rokonai árulják a házat, hisz a fővárosban élnek. A macskát itt hagyták. Nem etette senki. Az éhség áthozta ide. Nappal csak a tetőn látod. Csak az étel és a természet szólítja le onnan. A volt gazdája kertjét figyeli, hátha meglátja Tecát...  Nem tudom mikor adja fel... Ilyet én sosem láttam azelőtt! -mondta- Ha nem félnék attól, hogy buta vénasszonynak hisztek, azt mondanám, ez a macska "gyászol"! Nem tud elszakadni a Tecától...

- Vagy a kerttől. - jegyeztem meg. - A macska a helyhez kötődik...

De mikor már kimondtam, akkor tudtam, hogy ez itt nem igaz... A cica tölthetné az idejét az üres ház udvarában. Ételt így is kapna Vica nénitől... Tehát az ok valóban nem ez...

Vica néni még hozzátette:

- Sokan bogarasnak tartják az olyanokat, mint én, akik több állattal is élnek! De nézd csak, te városi lány, a Tecára részben a távolság miatt, részben az érdes természete miatt, a rokonai nem figyeltek. Mondhatnánk azt is kis túlzással, a kutya sem törődött vele! De látod, a macskája, igen!

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

 

 

 

 

Rinya megbékél az autóval

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya megbékél az autóval

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (8.)

Miután Madina néném megfenyegetett, megszeppentem. Lekuporodtam. Liliom néném úgy feküdt le, hogy a lehető legtöbb helyet foglalja el. Nekem alig jutott egy csepp terület az ajtónál. 

Gondoltam, butaság itt tömörülni, hát az első fotelek egyikébe másztam. Nagyon érdekesnek találtam a nagy kereket, meg a fotel melletti gumós botot is. Azt azonnal el kezdtem rágni. Túl nagy volt a számhoz. Hiába mondja a Vörös, hogy nagy a pofám! Azért mégsem sikerült. Láthatjátok a Vörösnek nincs igaza most sem!

Kétlábra álltam. Nem tudom mihez értem, mit nyomtam meg, de megszólalt egy éles sivító hang. Ijedtemben hátraugrottam, s a hang elhallgatott. Hátul mindenki frászt kapott, pont úgy, mint én.

Liliom néném talpra ugrott, s elindult felém. Anyám állította meg.

-          - Liliom, hagyd őt, még kicsi! Sokat kell tanulnia!

-    
  -  Zoi, ha nem fegyelmezed meg rögtön a kölyköt, megritkítom a bundáját! Nem igaz, hogy minden percben vele kell foglalkozni, rá kell figyelnie mindenkinek!

Zajra a Gazdi is előkerült. Mindjárt tudta, mi történt. Ő kedvesen kérdezte:

-         -  Rinya, te akarod vezetni az autót?

Vezetni? Mi az, hogy vezetni? Ez az izé nem magától megy? A Gazdi ezek után hátra parancsolt, s beült a helyemre.  A NagyKék is felbukkant, s elhelyezkedett a Gazdi mellett. 

-        -   Miért dudáltál rám? - kérdezte a Gazditól. - Tudtad, jövök mindjárt!  

Gazdi nevetett. 

-         -  Nem én voltam.  Rinyuska nyomta meg a kürtöt véletlen. Ő akarta vezetni a kocsit.

-         -   A kis nyűves, sokat enged meg magának! –mormogta a NagyKék. 

Aztán, mikor a Gazdi piszkált valamit, s felhördült elől valami, én ismét megijedtem, hogy megint mi rosszat csináltam?! A NagyKék titokban hátranyúlt, s megkereste a buksimat a kezével, és megvakarta a fülem tövét. Ott, ahol szeretem. Aztán felillesztette a hálót, mely elválasztott így a Gazditól.  

Elmozdultunk. Az üvegen át láttam, mikor már az utcán voltunk, hogyan rohannak el mellettünk a fák, a házak, s a bokrok. Ezt már érdekesnek találtam. S mivel Anya és a nénéim is nyugodtan feküdtek, tudtam nem kell tartanom semmitől.

Levontam az aznapi tanulságot:

•       Az autótól akkor kell félni, ha az mozog, de te nem benne vagy, hanem a kerekei közelében: kívül.

•          Az autót csak a Gazdi és a NagyKék vezetheti. Én nem.

•      Ők tudják csak mit kell csinálni, hogy - a karosszéria, ami körülvesz - megmozdítson mindent körülöttünk, s odajussunk, ahova akarunk kerülni. Pontosabban ahova a Gazdi szeretne menni. Mert engem nem igazán kérdez meg erről.

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

 

 

 

 

Mese a kis sirályról

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Mese a kis sirályról

 

  Egy kép, mely több, mint amit látsz...  sorozat (4.)

A fotó a tengerparton készült Viren. Reggel a sirályok rikoltozására ébredtünk. A szállásunkkal szemközti  ház tetejét sikerült lefényképezni a mólóról a pihenő sirállyal, meg a képbe berepülő társával... A  parton e hely közelében a kifogott halat belezték a halászok. Onnan jött az ötlet e vershez. (Bocsánat a kép minőségéért!)

Gondolatok: rímbe szedve

Vers

 Szelek szárnyán száll sietve a kis sirály,

Tető cserépen megpihenve is ő itt a király.

Lehet, a táplálékát maga kutatja fel,

Vagy a halász után a maradékot takarítja el.

Bárhogy is szerzi az étkét.

Hangja  csendet tép szét.

Rikoltását hallod messzi.

Épp jól lakott, s ezt jelzi.

Egyikük az eget járja,

Lecsap magasból áldozatára.

Másik nem moccant, csak arra vár,

Végre menjen már el a halász…

De ez nem elég, hisz enni csak akkor fog,

Ha az ember hagyott valamit a parton ott.

Két stratégia, s itt mindkettő bevált,

De mi lesz, ha más vizekre költözik a halász?

Mi lesz akkor, ha nem jön házhoz az étel,

S a táplálék után menni kéne még el…

Körözni a víz felett.

S lecsapni, mikor lehet.

Kis sirály, ha ezt nem tanulod meg még a nyáron!

Szomorú sors vár rád a télen, s megtanulod a káron,

Hogy az egyszerű út  rövidtávon könnyű,

De következménye hosszútávon szörnyű.

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

 

Rinya és a relativitás

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya és a relativitás

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (7.)

Miután a világ megismerése eléggé megijesztett, nem akartam azt. 

A Gazdi azonban nem hagyott. Igen, tudom irányítani őt a pórázon keresztül, de mivel ő sokkal erősebb nálam, azért mégis ő dönt, merre kell mennem. Persze, ha elég nagy hisztit levágok, üvöltök, s radírozom a tappancsaimmal az utat, akkor van némi esélyem… De ezt a fegyvert nem lehet mindig bevetnem…  

Szóval kénytelen kelletlen tovább ismerkedtem a környezetemmel. Mert a világ ugyanaz, mint a környezet.  Azaz minden, ami körülvesz. 

Miután a Gazdit idézve majdnem kinyírt egy guruló doboz, azaz autó, nem hiszitek el mit akart! Üljek be az övébe. Nem kis tusa volt, de sikerült bekényszerítenie.  Akkor láttam Anya, és Madina néni már bent fekszik az első pár fotel háta mögött. Egyáltalán nem izgatták magukat. Anya sejtette, mit érzek, ezért mondta is.

-          -  Ne félj! Ha benne vagy, nem kerülhetsz a kerekek alá, hisz a karosszéria megvéd.

Rámeredtem Anyámra. Most kérdezzem meg tőle, hogy mi a fene az a karos széria?! Átfog a karjaival, hogy ne essen bajom?! 

Madina néném unottan nézett rám, s  ki nem mondott kérdésemre megadta a választ.

-         -       A sok vas ami körülvesz minket itt a kocsiban, az a karosszéria…  

Hát ezt már tényleg nem értem! A világ az, ami körülvesz minket. Most meg a vas vesz körül… Következtetés: vasból van a világ! Okos kutyus vagyok én! 

Kis idő múlva rájöttem, valami nem stimmel… Nem lehet vasból az egész világ, hisz más az autó illata, más az utcáé, más a bokoré, más a fűé, más a lámpaoszlopé… Ez utóbbinak Liliom néni illata van gyakran.  

Anyám sietett a segítségemre, látva zavarodottságomat.

-       -   Rinyuska, a világ nagyon-nagyon nagy. Sosem ismerheted meg az egészet. Az emberek is folyton próbálkoznak vele. De nekik sem sikerül. Neked a saját környezetedben - a te kis világodban- kell elboldogulni.  S ez az, ahol éppen vagy. Most a kocsiban ülsz velünk.  Ebben a pillanatban ez a te környezeted. Az autó vesz körül. Ha kiugrassz belőle, ahogy látom, tervezgeted, akkor az udvar lesz a közvetlen környezeted.  Azt kell megtanulnod, mely körülmények között, mire kell vigyáznod, hogy ne kerülj bajba. S ez attól függ, hol vagy!

Felcsillant a szemem.

-          -   Tehát a világ ott van, ahol én vagyok! - kiáltottam.

Madina néném ásított!

-         -       Te, Zoi! Dolgoznod kell még a kölyökkel, hogy megértse, nem ő a világ közepe,  még ha azt is hiszi idegesítően sokszor magáról.

                         (A kép illusztráció, mert a történet télen játszódik. 

                      Madina néniről a felvételt pedig nyáron készítette a Vörös.)
                                A fotó eredeti történet itt olvasható:
               http://fenykepsarkom.blogspot.hu/2012/11/tukorkep-reflection.html

Majd hozzám fordult:

-      -    Kölyök! A lényeg az, hogy minden viszonylagos.  Mondok egy példát:  Ha itt beszellentesz a zárt autóban, akkor itt beájulunk tőle mindannyian. Kapsz néhány fülest az élmény miatt tőlünk, hogy meg tanuld, ne tedd többé! Ha az udvaron szellentesz, az speciel senkit sem fog zavarni… Ugyanannak a tettnek más a következménye a helyzettől függően. S ha nem maradsz nyugton, hogy végre be lehessen csukni a kocsi ajtaját, hogy ne fagyjunk meg itt fektünkben, akkor relatíve kisebb pofont osztok ki neked, majd mikor a Gazdi, meg anyád nem látja, mintha még cirkuszolsz egy ideig. 

Nos, Madina néném így ismertetett meg a relativitással…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

 

 

 

 

 

Halottak napjára

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

Halottak napjára

 

  Egy kép, mely több, mint amit látsz...  sorozat (3.)

         Gondolatok: rímbe szedve

Vers

Pislákoló gyertyák, s mécsesek,

Virággal igyekvő emberek.

Temető útjait  szegélyezi sok falevél.

Jelzi, hogy az ősz lassan véget ér.

MINDENKI, AKI MEGSZÜLETETT

Élt hosszú, boldog életet,

Jussa volt sok földi hívság,

Körül vette még több vígság.

Művész volt, ki alkotott.

Tanár volt, ki oktatott.

Kertész volt, ki ültetett.

Gépész, ki  kezelte a gépeket.

Lehet, volt nagy családja,

Vagy része volt magányban.

NYOMOT HAGYOTT E VILÁGBAN.

E nyom lehet, morális.

Lehet, akkora, mint egy katedrális.

Lehet, nevét ismeri a félvilág.

Lehet, csak a szűk család.
Esetleg még pár barát.

Mindenki, aki megszületett,

Egyszer a múlt részévé lesz.

Az emlékekben él tovább,

S Halottak napján ég érte is a láng.

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!