Rinya és a relativitás

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya és a relativitás

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (7.)

Miután a világ megismerése eléggé megijesztett, nem akartam azt. 

A Gazdi azonban nem hagyott. Igen, tudom irányítani őt a pórázon keresztül, de mivel ő sokkal erősebb nálam, azért mégis ő dönt, merre kell mennem. Persze, ha elég nagy hisztit levágok, üvöltök, s radírozom a tappancsaimmal az utat, akkor van némi esélyem… De ezt a fegyvert nem lehet mindig bevetnem…  

Szóval kénytelen kelletlen tovább ismerkedtem a környezetemmel. Mert a világ ugyanaz, mint a környezet.  Azaz minden, ami körülvesz. 

Miután a Gazdit idézve majdnem kinyírt egy guruló doboz, azaz autó, nem hiszitek el mit akart! Üljek be az övébe. Nem kis tusa volt, de sikerült bekényszerítenie.  Akkor láttam Anya, és Madina néni már bent fekszik az első pár fotel háta mögött. Egyáltalán nem izgatták magukat. Anya sejtette, mit érzek, ezért mondta is.

-          -  Ne félj! Ha benne vagy, nem kerülhetsz a kerekek alá, hisz a karosszéria megvéd.

Rámeredtem Anyámra. Most kérdezzem meg tőle, hogy mi a fene az a karos széria?! Átfog a karjaival, hogy ne essen bajom?! 

Madina néném unottan nézett rám, s  ki nem mondott kérdésemre megadta a választ.

-         -       A sok vas ami körülvesz minket itt a kocsiban, az a karosszéria…  

Hát ezt már tényleg nem értem! A világ az, ami körülvesz minket. Most meg a vas vesz körül… Következtetés: vasból van a világ! Okos kutyus vagyok én! 

Kis idő múlva rájöttem, valami nem stimmel… Nem lehet vasból az egész világ, hisz más az autó illata, más az utcáé, más a bokoré, más a fűé, más a lámpaoszlopé… Ez utóbbinak Liliom néni illata van gyakran.  

Anyám sietett a segítségemre, látva zavarodottságomat.

-       -   Rinyuska, a világ nagyon-nagyon nagy. Sosem ismerheted meg az egészet. Az emberek is folyton próbálkoznak vele. De nekik sem sikerül. Neked a saját környezetedben - a te kis világodban- kell elboldogulni.  S ez az, ahol éppen vagy. Most a kocsiban ülsz velünk.  Ebben a pillanatban ez a te környezeted. Az autó vesz körül. Ha kiugrassz belőle, ahogy látom, tervezgeted, akkor az udvar lesz a közvetlen környezeted.  Azt kell megtanulnod, mely körülmények között, mire kell vigyáznod, hogy ne kerülj bajba. S ez attól függ, hol vagy!

Felcsillant a szemem.

-          -   Tehát a világ ott van, ahol én vagyok! - kiáltottam.

Madina néném ásított!

-         -       Te, Zoi! Dolgoznod kell még a kölyökkel, hogy megértse, nem ő a világ közepe,  még ha azt is hiszi idegesítően sokszor magáról.

                         (A kép illusztráció, mert a történet télen játszódik. 

                      Madina néniről a felvételt pedig nyáron készítette a Vörös.)
                                A fotó eredeti történet itt olvasható:
               http://fenykepsarkom.blogspot.hu/2012/11/tukorkep-reflection.html

Majd hozzám fordult:

-      -    Kölyök! A lényeg az, hogy minden viszonylagos.  Mondok egy példát:  Ha itt beszellentesz a zárt autóban, akkor itt beájulunk tőle mindannyian. Kapsz néhány fülest az élmény miatt tőlünk, hogy meg tanuld, ne tedd többé! Ha az udvaron szellentesz, az speciel senkit sem fog zavarni… Ugyanannak a tettnek más a következménye a helyzettől függően. S ha nem maradsz nyugton, hogy végre be lehessen csukni a kocsi ajtaját, hogy ne fagyjunk meg itt fektünkben, akkor relatíve kisebb pofont osztok ki neked, majd mikor a Gazdi, meg anyád nem látja, mintha még cirkuszolsz egy ideig. 

Nos, Madina néném így ismertetett meg a relativitással…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!