Rinya öltözködik

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

 

Rinya öltözködik

 

 

  Rinya - Egy kutyus naplója  (22.)

A viharnak és az én elázásomnak lettek más következményei is, nemcsak az, amit a „Rinya és a vihar " című blogbejegyzésben olvashattatok.

A Gazdi elhatározta, beszerez nekem egy ruhát, csizmát, mely megvéd engem az elázástól, s a bundácskám sarassá válásától. Nem akartam hinni a szememnek, mit akart rám erőltetni! 

Először is a fejfedőt pillantottam meg. A formájából következtettem erre. Anya fején ilyen kendő szokott fityegni, csak az szellősebb volt, és színesebb, és horgolt. Ennek fekete színe olyan volt, mint Madina néném bundája, és Liliom néném lelke. Az anyaga fénylett, de láthatóan olyan sűrűre szőtték, - a Gazdi orkánnak hívta – hogy a levegő sem hatolt rajta át. Atyavilág! Nem tévedtem. Ezt komolyan a fejemre akarja helyezni. S tényleg azt hiszi, én hagyni fogom! Ráztam a fejem, a fülecskéim csak úgy repkedtek! Már szédültem.

Mikor Anyán megpillantottam ezt a cuccot először, megfogadtam, nekem ilyen nem lesz a fejemen soha. Lány kutyus vagyok. Talán ezért a hiúság. Anyán szörnyen nézett ki. Megöregítette. Elképzeltem, hogyan festhetek. Úgy, mint saját nagymamám. Pofácskámon a szőrpamacssal. Kontrasztként… A Gazdi nyert. Rámerőltette… De itt még nem volt vége…

Aztán előkerített ugyanilyen anyagból és színnel egy cuccot, amit esőkabátnak hívott. Próbálta a tappancsaimon át rám varázsolni ezt a borzalmat. A nemtetszésem hangos ugatással adtam a tudtára. Kapálóztam. Sikerült elszaladnom. A hátsó lábaimat áthúzta a szörnyön, de a mellsőkön még nem sikerült neki. Ettől az az izé repült utánam, ahogy rohangáltam a nappaliban. Ugráltam a pamlagról a fotelba. Onnan a kanapéra. Egyre idegesebb lettem, s fáradtabb is. Az izétől csak nem tudtam megszabadulni…

A Gazdi sem tévét nézett ez idő alatt. Sajnos. Pedig mennyivel boldogabbak lettünk volna mindketten! Dühös lett, mert néhány kanyart a dohányzó asztalon keresztül vágtam le. S ami rajta volt, bizony lerepült. Sőt! Ne szépítsük szétszakadt. S egy csésze is pórul járt. Három darabban landolt. Le se diktálom a Vörösnek, miket vágott a fejemhez a Gazdi! Ne aggódjatok! Csak szavakkal bántott. De úgy kellett neki! Miért erőszakol rám ilyen horror kabátot? S a csészének nem az elkerített konyhában lenne inkább a helye? Na, ugye!

Elkapott. Felállított az asztalkára. Arra, amelyiken fésülni szokott. Szóval nem menekülhettem. A tappancsaimra is ráhúzott egy-egy „vízálló csizmácskát”. Ő hívta így azt a 4 szörnyűséget, melyet a lábacskáimra tekert. S elégedetten végigmért! „Kész vagy, Rinya!” –mondta. „Ja, idegileg! ” – gondoltam. S ekkor jött meg a NagyKék Anyáékkal... Nagyon fájt! Kinevetett. Szerintem, a Gazdi pillantása miatt hagyta abba.

Tudjátok ugye, hogy a kutyusoknak nemcsak az orruk jobb, hanem a fülük is. Liliom néném gúgykacaját így nem hallhatták az emberek. Anyám felugrott a fotelbe, s így képen tudott nyalni. De hirtelen történt mindez. Megijedtem, s elkaptam a pofácskám, így Anya a fejfedőmet nyálazta össze. Hihetetlen íze lehetett, mert nyújtogatta a nyelvét, s köpött volna, ha tud… Leugrott szegény. Rázta a fejét. Magamra maradtam…

S a Gazdi azt meri mondani, szeret. Szerintetek igaz lehet ez? Bohócot csinálni a kiskutyából! A kutyusoknak nem kell ruha! Azért van szőrük, hogy az védje őket. Arról nem volt szó, hogy öltözködnöm kell. Nem vagyok én divatmodell!

Oké, minden embernek több ruhája van. Cserélgetik. Ezt értem, mert nekik nincs szőr a testükön. Csak a fejükön. Némelyiknek ott sem. A szőrtelen fejű példányok sem bugyolálják be a kobakjukat. Nem értem!  Mi jön legközelebb? A smink?!

Láttam a Gazdit… Időnként egy piros rúddal kikeni a száját. A szemére meg tesz egy pici ecsettel valami port, amitől úgy fest, mintha bemostak volna neki. Mielőtt megbotránkoznátok, e szavakat egy filmből vettem, mely a dobozban ment valamelyik napon. Remélem erre nem fog kényszeríteni…

Később megnyugodtam. Akkor kell felvennem ezt a hacukát, ha esik az eső, vagy az a Zivatar nevű jön megint. Ez védi majd a bundácskámat, a tappancsomat, hogy ne legyek sáros, s a Gazdinak ne kelljen extra fürdetésben részesítenie, s szidnia a plusz munka miatt…

Kiderült az is, hogy Anyának is van ilyen felszerelése, s a nénéimnek is. Rajtuk én nevettem, mikor először megláttam őket… Liliom néném hiába kacagott ki. Úgy tűnik nem látta magát a tükörben…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!