Rinya első karácsonya 2.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.


Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya első karácsonya 2.

  

  Rinya - Egy kutyus naplója (11.)

Eljött az este. De ez az este nem olyan volt, mint máskor. A Gazdi nem törődve azzal, hogy szőrös lesz miattunk a ruhája, felvett egy gyönyörű példányt. Ezt onnan tudom, hogy a NagyKék  meg is jegyezte ezt. Egyébként ő is kiöltözött. 

Aztán elérkezett a vacsora ideje. A nénéim és Anya is izgatottak voltak a konyha felől érkező illatok miatt, s minden áron be szerettek volna jutni oda. Nem értettem, mi olyan vonzó számukra, hisz abban az időben mi csak szopiztunk, s nem a tejecske illatát éreztem.

Az étkező asztalt is egy vászon fedte, a tányérok is szebbek voltak, mint más napokon. A legérdekesebb azonban az asztal közepén elhelyezett fenyődísz volt a pislákoló, imbolygó fénnyel a piros rudacska tetején. A Gazdi a műveletet gyertyagyújtásnak nevezte, mikor a piros rúd tetejére odavarázsolta a fényt. Ilyet még sosem láttam azelőtt… Meg akartam nézni közelről. A NagyKék ölébe másztam, hogy szemügyre vegyem a gyertyát, de az utolsó pillanatban megakadályozta, hogy megszaglásszam. Azt mondta, hogy megégetem magam. Meg kellett állapítsam, hogy a gyertya újabb értelmetlen dolog, amit az emberek használnak. Közelről éget, - ami fáj -, messzebbről nem ad elég meleget. 

-          - Szépen világít! - mondta a Gazdi.

Akkor meg miért nem kapcsolta le a villanyt? No, persze ez érthető, hisz a gyertya lángja csekélyke fényt adott…

A tüskésfa alá dobozok kerültek aranyszínű papírba csomagolva, piros masnival a tetején. Ez megint a kutyusok örömére szolgált, hisz a szalagot ki lehetett bontani és húzni lehetett vele a csomagot. Arról nem is beszélve, hogy az arany cuccot könnyen le lehetett hámozni. De sajnos, a Gazdi gyorsabb volt. Nem engedte. Sőt! Rácsokkal megközelíthetetlenné tette a területet is!

Semmi izgalmas nem történt. Elalhattam. Hiába próbáltam fennmaradni. Nem sikerült. Reggel nagyon szomorú voltam, hogy nem találkoztam a Mikulással. S még bánatosabb lettem, mikor megláttam, hogy a Mikulás nemhogy ajándékot nem hozott, - mint a filmen - hanem a fa alatti dobozokat is elvihette magával. A kandalló előtt tébláboltam, hátha csak késik…

 

Ismét este lett. S a tesóimmal együtt karácsonyfa alatt aludtunk. Én a manó-mikulás figurát választottam hálótársamnak, hátha az igazi Mikulás megint eljön, s észre fogja venni, hogy én nagyon jó kiskutya vagyok, hisz vele alszom, vele álmodom…

Anya rám nézett… Végig nyalogatta a képem, majd csendesen odasúgta.

- Rinya, ne lógasd az orrod! Majd jövőre már nagyobb leszel, s nem pilledsz el olyan korán. Addigra nagy és erős kutyus leszel, megláthatod, mi történik Karácsony estéjén…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

Rinya első karácsonya 1.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya első karácsonya 1.

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (10.)

Két hetes voltam, mikor a Gazdi mellém rakott egy hatalmas pirosruhás figurát, fehérpomponos nagy piros sapkával. Hát a frászt kaptam tőle!  A Gazdi szerint közeleg a karácsony, ezért mellém  tett egy karácsonyi manó figurát. A Vörös szerint a bábu a Mikulást ábrázolja. Nem mondanám, hogy vitatkoztak a megnevezésen, de folyt erről egy hosszabb párbeszéd köztük, s végül abban egyeztek meg, hogy nem a játékipar csúcsproduktumát kaptam ajándékba…  Nos, mindenesetre ez a cucc alkalmas volt arra, hogy a kutyust megrémítse ebben a zsenge korban, s persze felvesse a kérdést, hogy mi a karácsony, és a Mikulás…

Ez utóbbi néhány kérdésre 2 hét múlva kaptam választ. A NagyKék hozott egy fát, melynek az ágai tele voltak zöld tűkkel. Ezt onnan tudtam, hogy mikor meg akartam szagolgatni, megszúrta az orrom. Persze a fa lépten-nyomon eldőlt, elcsúszott, mikor a falhoz támasztották. A NagyKék ezért belefaragta egy talpas valamibe, amit karácsonyfatartónak hívott.  

Tehát a Karácsonynak van egy tüskés fája, amit az emberek valamilyen oknál fogva ebben az időszakban behurcolnak a lakásba, s fel is díszítik. Ezt valószínűleg a kutyusok nagy örömére teszik. Mármint a díszítést. Nagyon örültünk a piros, lelógó, csillogó, hosszú dolognak, amit a Gazdi girlandnak nevezett. Ahogy feltették az ágakra, azt mi előszeretettel lehúztuk onnan. Néha a fával együtt. Mikor sokadszorra borítottuk fel, a NagyKék csak annyit mondott:

-             - Azt hittem karácsonyfát állítok fel, s nem tekebábut. A tekepályán nem lenne ennyi munkám a bábok állítgatásával, mint itt, a kutyusok játéka után.

-            - Alsó díszeket szedd le a fáról! – válaszolta a Gazdi. – Ha nem érik el, talán megússzuk holnap reggelig. Még szerencse, hogy nem pártolom az üveggömböket, mert akkor azoknak annyi lett volna! 

A NagyKék így elrontotta a játékunkat. 

A Mikulás rejtély is megoldódott még azon a délelőttön.  A Gazdi egésznap a konyhában tevékenykedett. A NagyKék  a karácsonyfa-tortúra után leült a doboz elé. 

A dobozból hangok jönnek ki, és fények villognak. Főleg esténként. Én csak ennyit láttam belőle eddig, mikor felébredtem álmomból a sötétben. Most, hogy szemből is megnézhettem, mikor befészkeltem magam a NagyKék ölébe; észrevettem, a dobozban kis emberek, kutyusok vannak bezárva, és ott élik az életüket. Nem értettem, miért nem akarnak onnan kijönni. Elképzeltem, milyen jót játszhatnék velük! Hiszen ők inkább az én méreteim…

A NagyKék megvakarta az állam.

-                   -  Mi van, Rinyuska, nézed a tévét? – kérdezte. – Látod, ez egy karácsonyi film!

Újabb információkra volt szükségem mi a tévé, s mi a film? S ki a Karácsony, - akinek tudom, - van fája, van filmje is?!

Aztán megtudtam… A tévé vagy tv, vagy televízió az a doboz, amin filmeket néznek az emberek. Tehát egy eszköz. A film meg az, ami nem valóság, csak úgy tűnik, mintha az lenne. (Erről még egyszer kifejtem a véleményem, de nem most!) 

Szóval bámultam a képernyőt. A film szerint a Karácsony az egy ünnep, melyet a gyerekek nagyon várnak. A Mikulás hozza nekik az ajándékot ekkor a kéményen keresztül, miközben a rénszarvasok a szánnal a háztetőn várják a kézbesítést. Mindenki boldog volt, még a kutyus is, mert úgy csóválta a farkincáját, mint én szoktam a Gazdinak, ha azt akarom, hogy engem jobban szeretgessen.

Kicsit azért összezavarodtam, mert ha a film nem a valóság, akkor a NagyKék miért hozta be ide azt a tüskés fát, cicomázta fel úgy, mint ahogyan a filmen láttam?! Reméltem reggelre kiderül… Hisz a filmen is éjszaka történtek a fontos dolgok a Mikulással. Az éjszaka nem alhatom, az már biztos! Lehet hogy a film nem valóság, de néha mégis olyat mutat, ami tényleg megtörténik?! Elhatároztam, ki fogom deríteni…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!