Rinya első karácsonya 2.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.


Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya első karácsonya 2.

  

  Rinya - Egy kutyus naplója (11.)

Eljött az este. De ez az este nem olyan volt, mint máskor. A Gazdi nem törődve azzal, hogy szőrös lesz miattunk a ruhája, felvett egy gyönyörű példányt. Ezt onnan tudom, hogy a NagyKék  meg is jegyezte ezt. Egyébként ő is kiöltözött. 

Aztán elérkezett a vacsora ideje. A nénéim és Anya is izgatottak voltak a konyha felől érkező illatok miatt, s minden áron be szerettek volna jutni oda. Nem értettem, mi olyan vonzó számukra, hisz abban az időben mi csak szopiztunk, s nem a tejecske illatát éreztem.

Az étkező asztalt is egy vászon fedte, a tányérok is szebbek voltak, mint más napokon. A legérdekesebb azonban az asztal közepén elhelyezett fenyődísz volt a pislákoló, imbolygó fénnyel a piros rudacska tetején. A Gazdi a műveletet gyertyagyújtásnak nevezte, mikor a piros rúd tetejére odavarázsolta a fényt. Ilyet még sosem láttam azelőtt… Meg akartam nézni közelről. A NagyKék ölébe másztam, hogy szemügyre vegyem a gyertyát, de az utolsó pillanatban megakadályozta, hogy megszaglásszam. Azt mondta, hogy megégetem magam. Meg kellett állapítsam, hogy a gyertya újabb értelmetlen dolog, amit az emberek használnak. Közelről éget, - ami fáj -, messzebbről nem ad elég meleget. 

-          - Szépen világít! - mondta a Gazdi.

Akkor meg miért nem kapcsolta le a villanyt? No, persze ez érthető, hisz a gyertya lángja csekélyke fényt adott…

A tüskésfa alá dobozok kerültek aranyszínű papírba csomagolva, piros masnival a tetején. Ez megint a kutyusok örömére szolgált, hisz a szalagot ki lehetett bontani és húzni lehetett vele a csomagot. Arról nem is beszélve, hogy az arany cuccot könnyen le lehetett hámozni. De sajnos, a Gazdi gyorsabb volt. Nem engedte. Sőt! Rácsokkal megközelíthetetlenné tette a területet is!

Semmi izgalmas nem történt. Elalhattam. Hiába próbáltam fennmaradni. Nem sikerült. Reggel nagyon szomorú voltam, hogy nem találkoztam a Mikulással. S még bánatosabb lettem, mikor megláttam, hogy a Mikulás nemhogy ajándékot nem hozott, - mint a filmen - hanem a fa alatti dobozokat is elvihette magával. A kandalló előtt tébláboltam, hátha csak késik…

 

Ismét este lett. S a tesóimmal együtt karácsonyfa alatt aludtunk. Én a manó-mikulás figurát választottam hálótársamnak, hátha az igazi Mikulás megint eljön, s észre fogja venni, hogy én nagyon jó kiskutya vagyok, hisz vele alszom, vele álmodom…

Anya rám nézett… Végig nyalogatta a képem, majd csendesen odasúgta.

- Rinya, ne lógasd az orrod! Majd jövőre már nagyobb leszel, s nem pilledsz el olyan korán. Addigra nagy és erős kutyus leszel, megláthatod, mi történik Karácsony estéjén…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!