Kirándulás Zadarba

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.


Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

Kirándulás Zadarba

 

  Leírások sorozat (5.)

Viren töltött nyaralásunk egyik vasárnap estéjén fél 6 körül beültünk az autóba. Irány: Zadar. A napközben a meleg miatt nem mentünk. Ha később indulunk, akkor nagyobb esti életet figyelhettünk volna meg, de a sötét miatt nem fotózhattunk, videózhattunk volna. Beleszaladtunk volna a szokásos dugóba, s az őrületes parkolóhely vadászatba.

 

Bekanyarodtunk a tengerparti sétányra. S mindjárt a pálmák árnyékában leparkoltunk. Nagyon kedvelem a pálmákat. Már a látványa is kellemes napsütést, lágyan simogató szellőt, azúrkék tengert idéz a lelki szemem elé. Nos, itt nem kellett elképzelni mindezt, hanem tapasztalható volt mindez a valóságban. Talán a tenger kékjére nem illett az azúr jelző.

Megváltottuk a parkolójegyet. Ha jól emlékszem, 2 és fél órára. A sétány mentén padok helyezkedtek el. A vízen kisebb hajók ringtak kikötve sok csónak társaságában. Elindultunk a gyaloghíd felé. Az óváros ugyanis egy félszigeten terül el.

A gyaloghíd nem túl magasan ívelt a víz felett. Egy vidám társaság egy motorossal épp alattunk úszott át. A fejüket lehajtva mosolyogva integettek.  A túlparton 3 kétárbócos hatalmas vitorlás ringatózott a kikötőben. Úgy tippeltem, étteremként, vagy zenés szórakozóhelyként funkcionálnak ma már.

Ahogy beléptünk a városkapun, fényesre kopott felületű, csúszós utcaköveken lépdeltünk. Kisvártatva egy kereskedőbe, vagy művészbe botlottunk, aki reprodukciókat, és vízfestményeket helyezett ki az ódon épület mentén. Többségük a helyi nevezetességeket, a tengerpartot ábrázolta. Ilyen képeket magam is szoktam venni néha emlékként.

Hamarosan egy kis térre érkeztünk. Az óratorony alatt színes lufi figurákat árultak, miként minden látványosabb épület előtt is. Egy étterem várta a vacsorázni vágyókat. Ők szolgáltatták a téren a zenét. Portrérajzolók várták a megrendelést.  

Befordultunk az egyik kis utcában. Egy kis templomhoz érkeztünk, mely zárva volt. A templom bejárata feletti timpanon meglepetést tartogatott. Egy növény vert gyökeret ott. Hihetetlen, hogy milyen helyen képes megtelepedni az élet!

Tovább sétáltunk s az 5 kút terére értünk, de a parkba nem lehetett betérni akkor, hát elindultunk arra, ahol a tengert sejtettük. Egy mellvédnél gyönyörű kilátás fogadott. Alattuk egy kis öbölben hajók álltak kikötve. A szárnyas oroszlán alatti kapun autók közlekedtek. S persze itt is hallatszott a zene…

Keskeny utcákon át haladva egy tágas térre érkeztünk. Két templom állt ott. Az egyik román stílusúból orgona hangja szólt. Mise volt éppen. Ez, az útikönyv szerint, a Szent Anasztázia székesegyház. A szemközti a Szent Donát templom. A római romokkal a téren jó fotó témát szolgáltatott. Hatalmas csattanásokat hallottunk. Először petárdának véltem. De tévedtem. Gyerekek ugrattak gördeszkával, s a landolás adott oly rémisztő hangot.

Ismét láttuk a tengert. Ajándékárusok sorfala vezetett oda. Elsétáltunk abba az irányba. Egy zadari pólóval gazdagodtam, s jó néhány kunával szegényedtem.

Íme, egy videó összefoglaló az eddigiekről eredeti hanggal minimális szerkesztéssel:

 

 A tengerpart 2 látványossága látható itt: a tengeri orgona és a fényjáték. Leültünk az orgonát „rejtő” 7 lépcső egyikére és csak bámultunk. Szemközti sziget dombjai keretezték a tájat. A part közelében néhányan a vízben mártóztak. A hullámok nem voltak túl nagyok, ezért az orgona néma maradt. Szerencsére a vízi forgalom élénknek bizonyult: motorcsónakok, vízibusz, vitorlások, halászhajó, - s nem akartam hinni a szememnek – egy mini sárga tengeralattjáró is. S a sípok megszólaltak…

A lépcső alatt különböző átmérőjű csövekbe a nagyobb hullámok vize bekerül. S attól függően milyen hosszú távolságot kell meg tennie, s milyen átmérőjű csövön kell áramlania, a víz, ad ki különböző hangot, ahogyan maga előtt nyomja ki a levegőt a szabadba. Nem mindennapi élmény.

 

Közelben található a fényjáték több mint 20 méteres átmérőjű köre a talajba építve. Ez gyűjti a nap energiáját, s mikor sötét lesz megkezdődik az „előadás”. Sajnos, mi ezt nem vártuk meg. De páran roptak táncot, ugráltak rajta, mintha már este lett volna. Mert napnyugta után, bizony ez történik… Ez az óriás kör több energiát termel, mint az szükséges a fényjátékhoz. Hozzájárul a környék áramellátásához is. Elkanyarodtunk a hatalmas, Olaszországba induló kompok, utasszállítók felé…

Egy másik városkapun visszatértünk az óvárosba. Szűk utcák, szép kis üzletek hívogatták a vásárlókat. Az egyik keresztutcában ez a látvány fogadta a bámészkodókat:

Hihetetlen hangulatot teremtett a bábos. Pedig csak még akkor próbált. Sajnos a főműsort nem vártuk meg. Visszasétáltunk a gyaloghídhoz. A híd közepén még készítettünk néhány fotót a pálmafás sétánnyal a háttérben, s az arany híddal, melyet nem a lenyugvó nap sugarai festettek, hanem egy modern épület üvegfelületéről verődtek vissza a hullámokra az éles fények. Még egy búcsúpillantás erre a gyönyörű ódon és modern városra, s beültünk az autóba.

Haza az utunk sima volt. De a szembejövők álltak már a dugóban. Éhesek voltunk már. S várt ránk egy meglepetés… Az apartman kerti grillsütőjében már készült a vacsora. Épp az utolsó adag grill kolbász került a tányérra.

 

 Nem mindennapi zárása volt egy feledhetetlen napnak. Hogy miért? Életemben nem ettem még faszénen, kertben grillezett ételeket. S nem csak kolbászkák kerültek a menübe, hanem hal, cukkini, és padlizsán is finom körettel. A fényképet mellékelem. Az illatokat és az ízeket nem adja vissza a felvétel, de ahogy felidézem most az emlékét is, összeszalad a nyál a számban…

  

(A kirándulásról néhány fotó itt található: http://fenykepsarkom.blogspot.hu/2013/04/zadar-fotok-zadar-photos.html )

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!