Rinya kutyus első húsvétja 1.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya kutyus első húsvétja 1.

 

 

  Rinya - Egy kutyus naplója  (18.)

Telt múlt az idő. Néha a Gazdiék beültek az autóba egyik tesómmal. Jó sokáig egyedül hagytak bennünket. S a tesó nélkül tértek haza. Mi ezt a tettüket jutalmaztuk is. Sok gondosan elhelyezett sárga tócsával. Nem tudom ki volt idegesebb. Ők az extra takarítás, vagy mi az újabb árulás miatt…

Aztán a további bosszúról letettünk, mert láttuk a Gazdi szomorúságát. Ezt végképp nem értem, ha a Gazdi bánatos emiatt, akkor miért viszi el a tesóim? Aztán nem gondolkodtam sokáig, hisz az a fő, hogy én maradhatok!

Tavaszodott, amiről majd még írok. A Vörös szerint most a Húsvétról kell szólnia a bejegyzésnek, mivel ennek van aktualitása. Hát legyen… Én nem vitatkozom vele, hisz ujjak hiányában ki vagyok szolgáltatva neki.

 

Húsvét… Ez meg megint milyen elnevezés? Ki ellen vét a hús? Ettől különbet sem hallottam! A hús finom, ínycsiklandó illatú, s táplálja a kutyust. Szó sincs arról, hogy vétene…

Liliom néném szerint a szokásos ostobaságom áldozata vagyok, mert ez az emberek egyik ünnepe. Olyan, mint a Karácsony. Karácsonykor a Mikulás jön. Húsvétkor ki jön? Nem akartam hinni a növekedő fülecskémnek, mikor azt hallottam, a Nyúl érkezik hozzánk. Na,- gondoltam - az a nyuszi eléggé életunt lehet, s már-már öngyilkos hajlamról tanúskodik, hogy látogatóba jön egy házhoz ahol 3 felnőtt és 2 afgán agár kiskutya él.

Erre már kíváncsi lettem. Karácsonykor a Mikulás ajándékot hoz. Vajon a Nyúl milyen meglepetéssel szolgál? Nem hiszitek el… Én sem akartam… Tojást hozott… S nem olyat, mint amilyet a Gazdi reggelente eszik hol főve, hol sütve… Azok a tojások pirosak voltak, s teljesen más illatuk is volt. Pont, mint annak a barna akármiknek, amit a Gazdi egy dobozban tart, csokinak hív, s ami egyébként kellemesen édes. Tudom. Loptam belőle… De előre szaladtam. Kezdem az elején…

Pénteken a Gazdi elvonult a konyhába. Nemsokára őrjítően finom husi illat terjengett a lakásban. Mint kiderült a Gazdi sonkát főzött. Alig vártam, hogy kész legyen. Idegeskedtem, jöjjön már a NagyKék, üljenek már asztalhoz, egyenek belőle, s én az asztal alatt megkóstolhassam a NagyKék jóváltából…

A NagyKék megérkezett. Le is ültek vacsorázni, de nem a sonkából ettek. Ilyet még nem pipáltam… A Gazdi órákig főzte azt a sonkát azért, hogy ne egyenek belőle. Ez meg micsoda hülyeség! Meg is jegyeztem. A Gazdi a következőt válaszolta:

-          -   Rinyuska, a sonkát holnap esszük. Az lesz az ebéd. Ez a hagyomány. Ma azért készítettem el, hogy kihűljön, s még ma betehessem a hűtőbe. A sonka hidegen finomabb.

Ezt én erősen vitatnám. De éreztem, a Hagyománnyal szemben egy kutyusnak nincs esélye. Bárki is legyen az...

Szombat reggel a NagyKék egy nagy színes csokrot hozott. A Gazdi vázába tette a tulipánokat. Így szólították a piros és sárga virágokat. Szépek voltak, de semmi értelmük, hisz nem lehetett megenni őket. S jött néhány újabb hihetetlen tett… 

A Gazdi kis horgolt tojásokat, tyúkocskákat tett egy kosárba, s ezt is az asztalra tette. 3 horgolt tojást ráakasztott a tulipánra… Totális elmebaj! Ezek mostantól fonalat esznek! Jó, beszéltek valami diétáról, ami az evéssel lehet kapcsolatos, de azt is emlegették, hogy csak Húsvét után kezdenek bele!

Gazdi megsimogatta a buksimat.

-          -  Rinya, hogy tetszik az ünnepi dekoráció? Ugye szép?

-          -  Mikoráció?!

-          -  Dekoráció. Ezek a kis díszek segítenek az ünnepi hangulat megteremtésében.

Megnyugodtam. Szóval, nem ezt eszik meg, csak bámulják, mint karácsonykor a fenyőfát. Hamarosan előkerült a sonka, amihez a Gazdi főzött tojásokat is. Sokat. Aztán kibontottak egy üveget… Ha értetek csípős, agyszaggató illatot!… A NagyKék is sírt, mikor ette. Van értelme ennek? Azért eszi, hogy a szeméből folyjék az a sós lé…  Ez az ő dolga. De… A sonkát is ezzel a kézzel adta nekem az asztal alatt. Éktelen vinnyogásba törtem ki. A Gazdi is ideges lett.

-          - Tormát adtál a kutyának? –kérdezte szemrehányón.

Csak egy nagy szelet sonka vigasztalt meg, mely már nem árasztotta azt a borzalmas maró szagot, csak a finom husi illatát. S az aroma! Megérte a szenvedést. Jóllakottan vártam az estét, s a Nyulat, hogy megnézzem magamnak őkelmét, akit Liliom néném harangozott be. De nem jött senki. Akkor még…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!

Jel a hegytetőn 3.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között! 

(A történet előzményei  itt olvashatók:   Jel a hegytetőn 1.  Jel a hegytetőn 2. )

 

Jel a hegytetőn 3.

 

 

  Elbeszélések sorozat (8.)

A nő törölgette a szemét. Egyáltalán nem érdekelte már, hogy a sminkje elkenődik. Össze kell szednie magát. Így nem láthatja senki közelről. A próba hirtelen leállt. Csend lett. A füle még zúgott a korábbi hangerő miatt. Ezért nem hallotta meg a közelgő lépteket.

A férfi könnyű nyári cipőbe bújtatta lábait, melyen farmernadrág feszült. Nagyon. Kék pólót, farmerdzsekit , napszemüveget, göndör barna hajkoronát, és hatalmas mosolygó arcot pillantott meg, mikor feltekintett …

-        -   Késtél! – szólalt  meg  a jólismert, bár kicsit mélyebb, csúfondáros hang.

-       -   Rick! – csak ennyit bírt kinyögni.  

Fel akart állni, de a lábai nem engedelmeskedtek. Egy érzelmi hullámvasúton ült, amely a remény és a csalódás hegyei és völgyei közt vezetett. Határtalan öröm fogta el. A férfi nyakába ugrott.

-         - Hát, csak nem felejtettél el! –suttogta. – Megcsókolni nem merte, hisz, mert itt van, az nem jelenti azt automatikusan, hogy szabad is. Húsz év alatt vele is rengeteg dolog történt, s Rick is nyilvánvalóan megélt néhányat.

Némán nézték egymást néhány másodpercig. A köztük lévő csendet széttépte a hangfalakból felharsanó hang.

-          - Rick, hova tűntél? Már csak rád várunk!

A férfi félszegen elmosolyodott. Lágyan a nő karjára helyezte a kezét. 

-        -  Ne mozdulj sehova! Most mennem kell. Az esti koncerten az a banda lép fel, melyet menedzselek. Remélem, csíped még a zenét, s meghallgatsz minket. Mindjárt visszajövök!

Rick lesétált a színpad elé. Pár szót váltott a gitárossal. Majd leült az első sorba. Az együttes rázendített. Úgy tűnt, most már rendben lesz a hangbeállítás. A srácok végigjátszották a számot.

-     

             -  Jó lesz! –szólt. S ekkor a libegő állomásáról felcsendült halkan a következő melódia…

Feltöltő: biarritz59 (szerkesztett)

"Egész életem

Folyamatosan változik minden nap

Minden lehetséges módon.

És oh, az álmaim

Sosem egészen olyanok, mint amilyennek tűnnek

Mert te egy álom vagy nekem."

Hihetetlen, hogy az „Álmok” című dal szólalt meg épp ebben a pillanatban. Rick reménykedett, hogy az övéi épp most teljesülhetnek be, ezen az estén. Mindkettő… Elgondolkodott…

Egész életében a művészetekhez vonzódott. Imádta a zenét. Megtanult gitározni. Nem volt rossz, de kiemelkedően jó sem. Ezért az apja tanácsát követve főiskolára ment. Tanult közgazdaságtant, jogot, kereskedelmet. Végül az elektromos kütyük kezdték érdekelni. Egy nagy elektronikai cégnél kapott állást. Belevetette magát a munkába, a karrierépítésbe. Mindenki a környezetében ezt csinálta. S ezt várták el a szülei, Meggie is, akibe akkoriban halálosan szerelmes volt. Elvette őt. Hát tette, amit kellett. Pénzt keresett napi 8-10 órában.

Nem, nem utálta, amit csinált. Tán még szerette is, de mindig érezte, nem ez az ő hivatása. Meggie egy kis házat akart, hogy a gyerek tiszta levegőn, kellemes környezetben nőhessen fel. Igen, megszületett a kis Rick is… Boldog volt. Azt érezte a gyerek mindent, de a világon mindent megér. A munkahelyén megbecsülték. Kellemes anyagi körülményeket tudott biztosítani a családjának. 

Aztán egyszerre mindent elvesztett…  Minden amiért élt, dolgozott megsemmisült a United Airlines 585-ös járatával együtt… A felesége a gyerekkel együtt a gépen utazott…

Elmondhatatlan, amit átélt. Jött a pia, és a depresszió. Nem feltétlen ebben a sorrendben… Borzalmas idők voltak. Két év kellett a kilábaláshoz. A szülei, s néhány barát segített ebben. S a felismerés, hogy újra fel kell építenie az életét új célokkal. 

A zene segített. S ő elhatározta a zenének él. Tudta, annyira nem tehetséges, hogy maga lépjen fel, de az eddig megszerzett tudása, tapasztalata alkalmassá tette, hogy egy tehetséges fiatalokból álló együttes menedzsere legyen. S ez a feladat meg is találta Meggie öccsének a bandájával…  Mikor meghallotta a srácokat, már tudta, mi a küldetése. A biztosítás fedezte a kezdeti nagy kiadásokat. S íme, már Európába is eljutottak… 

Hihetetlen, hogy éppen azon a helyen, s abban az időben koncerteznek, ahol, és amikor élete első szerelmének randevút adott 20 évvel ezelőtt… Korábban nem hitt a jelekben… De ez a véletlen mi, ha nem egy jel, hogy megpróbálja újraépíteni a magánéletét is.

Persze tudja, hogy akkor gyerekek voltak. S ma már más idők járnak, s megváltoztak mindketten. De hülyeség lenne nem adni egy esélyt maguknak. Igen, maguknak. Mert, hogy a lány eljött, az azt is jelenti, hogy az ő magánélete sem megoldott. Meg kell próbálniuk.

Lassan felállt. A srácoknak mondott pár biztató szót, majd visszasétált a nőhöz, aki várta a padon. A lépcső korlátjára kötözött egyik léggömb pont akkor szabadult el, mikor megfogták egymás kezét újra…

A libegő állomásán valakinek nagyon tetszhetett az „Álmok” című dal, mert mikor átölelték egymást ismét az hallatszott:

"Mert te egy álom vagy nekem."

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!