Rinya két ijedtsége

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya két ijedtsége

 

 

  Rinya - Egy kutyus naplója  (17.)

A Gazdi reggel nagy sepregetést rendezett.

-          Vendégek jönnek. - mondta.

Nem szeretem a vendégeket. Múltkor mikor jártak itt utoljára, akkor elvitték az egyik tesómat. A vendégek nem jók. 

-          Butaságot beszélsz, Rinya! Hisz szereted a vendégeket. Egy csomó ember járt itt korábban is. Kaptál egy kis extra figyelmet, simogatást, jutalom falatkákat, játékot… Ők is valamennyien vendégek voltak itt. 

Szóval vannak jó vendégek, akik ajándékot hoznak. S vannak rosszak, akik tesót visznek… Értem… Persze az is igaz, hogy mikor a Vörös jött ide nyaggatni, akkor a Gazdi nem kezdett el takarítani… De amikor tesót hurcoltak el, akkor igen… 

Ajjaj! Nem tán a Gazdi tőlem akar megszabadulni?! Mégsem kellett volna megrágni a Nagykék papucsát! De késő bánat, eb gondolat.  Ó, s ezt pont én mondom?! 

Aztán kiderült, hogy igazam volt. Tesót vinni jöttek. De ezek is vörös fiút akartak… Nincs félnivalóm! Ramon is megnyugodhatott, hisz ő az egyetlen fekete köztünk… 

Ramon nem csak a Vörös kedvence volt.  Madina néném is csípte a búráját, aki szintén fekete. Azt hiszem Ramon inkább Madina néném fia, csak Anya adoptálta. De Anya szerint butus vagyok, mert Ramon az édestestvérem. Valamit magyarázott a genetikáról… Egy kukkot sem értettem az egészből, de ez is egy, az olyan dolgok hosszú sorában, melyet majd később, mikor már nagy kutyus leszek, akkor fogom megérteni…

Aludtam egyet az izgalmas magyarázat után. S mikor felébredtem, megláttam Anyát… Megijedtem tőle. Sehol a gyönyörű hosszú füle!!! S valami volt a fején, amitől úgy nézett ki, mint a tévében a régi filmeken a falusi asszonyok, mikor a földekre mentek dolgozni… Csak nem!!! Anyának is el kell  mennie dolgozni? Ez már sok egy napra! Kivágtam a hisztit. 

Anya megnyalogatta a pocakom:

-          Nyugi, Rinya! Ne félj! A fejemen ez egy kendő. A Gazdi teszi a kobakunkra, hogy védje a szőrt a fülünkön, hogy ne rágjuk le, ne lógjon bele az ételbe, ne csomósodjon össze… Neked is lesz majd. Most a bundácskád kicsi. Hamarosan azonban meg fog nőni, s akkor kapsz te is a Gazditól egy ilyen gyönyörű kendőt, mint az enyém, a horgolt kis virágokkal… Nem fáj hordani! S a mi védelmünket szolgálja…

Már megint egy dolog, ami rossznak tűnik, s mégis értünk találták ki… Lehet, hogy az emberek még nálunk is jobban tudják, hogy mi jó nekünk, kutyusoknak? Lehet, többször kellene szót fogadni! Azért nem viszem majd túlzásba… Nehogy már a Gazdi elbízza magát! Ne gondolja, hogy pincsije van, s nem egy büszke afgán agár kiskutyája!

Aztán bekövetkezett… Egy kedves fiatal pár érkezett meg dél körül… Csak a srácok szaladgáltak szabadon a nappaliban. Mi lányunk az elkerített részből leselkedtünk… S jött a trauma… A lány figyelte egy darabig, hogy a fiúk játszanak a gumicsonttal, aztán felkapta Ramont. 

-          Te kellesz nekem! – jelentette ki. 

A lány nyilvánvalóan színvak. – gondoltam – Ramon nem alkalmas (szín)vakvezetésre… Az ifjú hölgynek valamilyen másik kutyafajta segítségére volna szüksége a problémájára… Ideges lettem. Szegény Ramon hova is fog kerülni?!

Később kiderült, hogy egy pillantás alatt beleszeretett Ramonba, nem a színe, hanem a viselkedése, talpraesett, határozottsága miatt… A vendégeink nem szenvedtek semmilyen látásproblémától …

Gazdin látszott, hogy meghökkent. Megölelgette Ramont. Búcsúzásként. Elszontyolodtam. Nem látom soha többé az egyetlen fekete tesómat, hisz a pár nem a mi városunkban él. De legalább ebben az országban maradhat Ramonka, s megnyugodhattam,  szeretni fogják őt az új gazdái.  Szerencsére nincsenek vele szemben lehetetlen elvárások. (Tudni illik, hogy munkakutya legyen belőle… )

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!