Üdv, lelkes Olvasó!
Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.
Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!
Jel a hegytetőn 3.
Jel a hegytetőn 3.
Elbeszélések sorozat (8.)
A nő törölgette a szemét. Egyáltalán nem érdekelte már, hogy a sminkje elkenődik. Össze kell szednie magát. Így nem láthatja senki közelről. A próba hirtelen leállt. Csend lett. A füle még zúgott a korábbi hangerő miatt. Ezért nem hallotta meg a közelgő lépteket.
A férfi könnyű nyári cipőbe
bújtatta lábait, melyen farmernadrág feszült. Nagyon. Kék pólót, farmerdzsekit
, napszemüveget, göndör barna hajkoronát, és hatalmas mosolygó arcot pillantott
meg, mikor feltekintett …
- -
Késtél! – szólalt meg a
jólismert, bár kicsit mélyebb, csúfondáros hang.
- -
Rick! – csak ennyit bírt kinyögni.
Fel akart állni, de a lábai nem
engedelmeskedtek. Egy érzelmi hullámvasúton ült, amely a remény és a csalódás
hegyei és völgyei közt vezetett. Határtalan öröm fogta el. A férfi nyakába
ugrott.
- -
Hát, csak nem felejtettél el! –suttogta. –
Megcsókolni nem merte, hisz, mert itt van, az nem jelenti azt automatikusan,
hogy szabad is. Húsz év alatt vele is rengeteg dolog történt, s Rick is
nyilvánvalóan megélt néhányat.
Némán nézték egymást néhány
másodpercig. A köztük lévő csendet széttépte a hangfalakból felharsanó hang.
-
- Rick, hova tűntél? Már csak rád várunk!
A férfi félszegen elmosolyodott. Lágyan
a nő karjára helyezte a kezét.
- -
Ne mozdulj sehova! Most mennem kell. Az esti
koncerten az a banda lép fel, melyet menedzselek. Remélem, csíped még a zenét,
s meghallgatsz minket. Mindjárt visszajövök!
Rick lesétált a színpad elé. Pár
szót váltott a gitárossal. Majd leült az első sorba. Az együttes rázendített.
Úgy tűnt, most már rendben lesz a hangbeállítás. A srácok végigjátszották a
számot.
-
-
Jó lesz! –szólt. S ekkor a libegő állomásáról
felcsendült halkan a következő melódia…
Feltöltő: biarritz59 (szerkesztett)
"Egész
életem
Folyamatosan
változik minden nap
Minden
lehetséges módon.
És
oh, az álmaim
Sosem
egészen olyanok, mint amilyennek tűnnek
Mert
te egy álom vagy nekem."
Hihetetlen, hogy az „Álmok” című
dal szólalt meg épp ebben a pillanatban. Rick reménykedett, hogy az övéi épp
most teljesülhetnek be, ezen az estén. Mindkettő… Elgondolkodott…
Egész életében a művészetekhez
vonzódott. Imádta a zenét. Megtanult gitározni. Nem volt rossz, de kiemelkedően
jó sem. Ezért az apja tanácsát követve főiskolára ment. Tanult közgazdaságtant,
jogot, kereskedelmet. Végül az elektromos kütyük kezdték érdekelni. Egy nagy
elektronikai cégnél kapott állást. Belevetette magát a munkába, a
karrierépítésbe. Mindenki a környezetében ezt csinálta. S ezt várták el a
szülei, Meggie is, akibe akkoriban halálosan szerelmes volt. Elvette őt. Hát
tette, amit kellett. Pénzt keresett napi 8-10 órában.
Nem, nem utálta, amit csinált.
Tán még szerette is, de mindig érezte, nem ez az ő hivatása. Meggie egy kis
házat akart, hogy a gyerek tiszta levegőn, kellemes környezetben nőhessen fel.
Igen, megszületett a kis Rick is… Boldog volt. Azt érezte a gyerek mindent, de
a világon mindent megér. A munkahelyén megbecsülték. Kellemes anyagi
körülményeket tudott biztosítani a családjának.
Aztán egyszerre mindent
elvesztett… Minden amiért élt, dolgozott
megsemmisült a United Airlines 585-ös járatával együtt… A felesége a gyerekkel
együtt a gépen utazott…
Elmondhatatlan, amit átélt. Jött
a pia, és a depresszió. Nem feltétlen ebben a sorrendben… Borzalmas idők
voltak. Két év kellett a kilábaláshoz. A szülei, s néhány barát segített ebben.
S a felismerés, hogy újra fel kell építenie az életét új célokkal.
A zene segített. S ő elhatározta
a zenének él. Tudta, annyira nem tehetséges, hogy maga lépjen fel, de az eddig
megszerzett tudása, tapasztalata alkalmassá tette, hogy egy tehetséges
fiatalokból álló együttes menedzsere legyen. S ez a feladat meg is találta
Meggie öccsének a bandájával… Mikor
meghallotta a srácokat, már tudta, mi a küldetése. A biztosítás fedezte a
kezdeti nagy kiadásokat. S íme, már Európába is eljutottak…
Hihetetlen, hogy éppen azon a
helyen, s abban az időben koncerteznek, ahol, és amikor élete első szerelmének
randevút adott 20 évvel ezelőtt… Korábban nem hitt a jelekben… De ez a véletlen
mi, ha nem egy jel, hogy megpróbálja újraépíteni a magánéletét is.
Persze tudja, hogy akkor gyerekek
voltak. S ma már más idők járnak, s megváltoztak mindketten. De hülyeség lenne
nem adni egy esélyt maguknak. Igen, maguknak. Mert, hogy a lány eljött, az azt
is jelenti, hogy az ő magánélete sem megoldott. Meg kell próbálniuk.
Lassan felállt. A srácoknak
mondott pár biztató szót, majd visszasétált a nőhöz, aki várta a padon. A
lépcső korlátjára kötözött egyik léggömb pont akkor szabadult el, mikor
megfogták egymás kezét újra…
A libegő állomásán valakinek
nagyon tetszhetett az „Álmok” című dal, mert mikor átölelték egymást ismét az hallatszott:
"Mert te egy álom
vagy nekem."
Ha elolvastad az írásom,
Egyáltalán nem bánom,
Ha írsz róla néhány szót,
S elmondod, hogy mit gondolsz.
Remélem, ellátogatsz ide újra!
S nem kell a fejem ereszteni a
búnak!
Ne távozz haragosan!
Viszlát itt! Hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése