Rinya kutyus első húsvétja 1.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya kutyus első húsvétja 1.

 

 

  Rinya - Egy kutyus naplója  (18.)

Telt múlt az idő. Néha a Gazdiék beültek az autóba egyik tesómmal. Jó sokáig egyedül hagytak bennünket. S a tesó nélkül tértek haza. Mi ezt a tettüket jutalmaztuk is. Sok gondosan elhelyezett sárga tócsával. Nem tudom ki volt idegesebb. Ők az extra takarítás, vagy mi az újabb árulás miatt…

Aztán a további bosszúról letettünk, mert láttuk a Gazdi szomorúságát. Ezt végképp nem értem, ha a Gazdi bánatos emiatt, akkor miért viszi el a tesóim? Aztán nem gondolkodtam sokáig, hisz az a fő, hogy én maradhatok!

Tavaszodott, amiről majd még írok. A Vörös szerint most a Húsvétról kell szólnia a bejegyzésnek, mivel ennek van aktualitása. Hát legyen… Én nem vitatkozom vele, hisz ujjak hiányában ki vagyok szolgáltatva neki.

 

Húsvét… Ez meg megint milyen elnevezés? Ki ellen vét a hús? Ettől különbet sem hallottam! A hús finom, ínycsiklandó illatú, s táplálja a kutyust. Szó sincs arról, hogy vétene…

Liliom néném szerint a szokásos ostobaságom áldozata vagyok, mert ez az emberek egyik ünnepe. Olyan, mint a Karácsony. Karácsonykor a Mikulás jön. Húsvétkor ki jön? Nem akartam hinni a növekedő fülecskémnek, mikor azt hallottam, a Nyúl érkezik hozzánk. Na,- gondoltam - az a nyuszi eléggé életunt lehet, s már-már öngyilkos hajlamról tanúskodik, hogy látogatóba jön egy házhoz ahol 3 felnőtt és 2 afgán agár kiskutya él.

Erre már kíváncsi lettem. Karácsonykor a Mikulás ajándékot hoz. Vajon a Nyúl milyen meglepetéssel szolgál? Nem hiszitek el… Én sem akartam… Tojást hozott… S nem olyat, mint amilyet a Gazdi reggelente eszik hol főve, hol sütve… Azok a tojások pirosak voltak, s teljesen más illatuk is volt. Pont, mint annak a barna akármiknek, amit a Gazdi egy dobozban tart, csokinak hív, s ami egyébként kellemesen édes. Tudom. Loptam belőle… De előre szaladtam. Kezdem az elején…

Pénteken a Gazdi elvonult a konyhába. Nemsokára őrjítően finom husi illat terjengett a lakásban. Mint kiderült a Gazdi sonkát főzött. Alig vártam, hogy kész legyen. Idegeskedtem, jöjjön már a NagyKék, üljenek már asztalhoz, egyenek belőle, s én az asztal alatt megkóstolhassam a NagyKék jóváltából…

A NagyKék megérkezett. Le is ültek vacsorázni, de nem a sonkából ettek. Ilyet még nem pipáltam… A Gazdi órákig főzte azt a sonkát azért, hogy ne egyenek belőle. Ez meg micsoda hülyeség! Meg is jegyeztem. A Gazdi a következőt válaszolta:

-          -   Rinyuska, a sonkát holnap esszük. Az lesz az ebéd. Ez a hagyomány. Ma azért készítettem el, hogy kihűljön, s még ma betehessem a hűtőbe. A sonka hidegen finomabb.

Ezt én erősen vitatnám. De éreztem, a Hagyománnyal szemben egy kutyusnak nincs esélye. Bárki is legyen az...

Szombat reggel a NagyKék egy nagy színes csokrot hozott. A Gazdi vázába tette a tulipánokat. Így szólították a piros és sárga virágokat. Szépek voltak, de semmi értelmük, hisz nem lehetett megenni őket. S jött néhány újabb hihetetlen tett… 

A Gazdi kis horgolt tojásokat, tyúkocskákat tett egy kosárba, s ezt is az asztalra tette. 3 horgolt tojást ráakasztott a tulipánra… Totális elmebaj! Ezek mostantól fonalat esznek! Jó, beszéltek valami diétáról, ami az evéssel lehet kapcsolatos, de azt is emlegették, hogy csak Húsvét után kezdenek bele!

Gazdi megsimogatta a buksimat.

-          -  Rinya, hogy tetszik az ünnepi dekoráció? Ugye szép?

-          -  Mikoráció?!

-          -  Dekoráció. Ezek a kis díszek segítenek az ünnepi hangulat megteremtésében.

Megnyugodtam. Szóval, nem ezt eszik meg, csak bámulják, mint karácsonykor a fenyőfát. Hamarosan előkerült a sonka, amihez a Gazdi főzött tojásokat is. Sokat. Aztán kibontottak egy üveget… Ha értetek csípős, agyszaggató illatot!… A NagyKék is sírt, mikor ette. Van értelme ennek? Azért eszi, hogy a szeméből folyjék az a sós lé…  Ez az ő dolga. De… A sonkát is ezzel a kézzel adta nekem az asztal alatt. Éktelen vinnyogásba törtem ki. A Gazdi is ideges lett.

-          - Tormát adtál a kutyának? –kérdezte szemrehányón.

Csak egy nagy szelet sonka vigasztalt meg, mely már nem árasztotta azt a borzalmas maró szagot, csak a finom husi illatát. S az aroma! Megérte a szenvedést. Jóllakottan vártam az estét, s a Nyulat, hogy megnézzem magamnak őkelmét, akit Liliom néném harangozott be. De nem jött senki. Akkor még…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!