Jel a hegytetőn 2.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között! 

(A történet első része itt olvasható:   Jel a hegytetőn 1.   )

Jel a hegytetőn 2.

 

 

  Elbeszélések sorozat (7.)

A nő beszállt a libegőt alkotó „golyó” egyikébe. Leült. Megigazította elegáns kék szoknyáját. A blézerét kigombolta. Egy fiatal, húszas éveinek elején járó pár lett az útitársa e rövid légi úton…

A plexi gömbök elindultak. Lába alatt hamarosan megpillantotta a folyót. Elgondolkodott…

1975-ben Rick rokonai elköltöztek Grenoble-ból. Később ő a szüleivel még az országot is elhagyták. Apját a munkája Brüsszelbe szólította. Aztán Algériába… Ezt az anyja nem tolerálta már. Apja maradt. Ők az anyjával Párizsba költöztek. 18. születésnapi „ajándéka” a szülei válása lett. Igen… Az időzítés…

Apjának lett valakije. Ez még egy dolog lett volna, de úgy gondolta, miután ő kereste meg a pénzt a családban, a válás után ő visz mindent… A válási procedúra fájdalmas volt és hosszú… A végén anyja szavait sosem fogja elfeledni… Beleégtek az elméjébe…

         -       Ha szerelmes leszel, sose engedd meg egy férfinek sem, hogy anyagilag tőle függj!

Apja kénytelen-kelletlen fedezte a továbbtanulását. Anyjának azonban el kellett mennie dolgozni. Végzettség hiányában a béréből épp csak megéltek… S ez sem tartott sokáig. Hamarosan megbetegedett. S elment… Az apját okolta… S azóta sem beszélt vele…

A tanulmányai mellett pincérnősködött, fordítást vállalt, titkárnősködött. Az első „igazi” munkahelyén gyakornoknak alkalmazták egy reklámügynökségen… Napi 12-16 órákat dolgozott. Csak aludni járt haza a kis lakásba, amit idővel a magáénak mondhatott. Igazi munkamániás vált belőle. Ez persze meghozta a gyümölcsét. Előléptették. Többször is. Széles kapcsolati hálóra tett szert. Konferenciákra járt. Végül megalapította saját cégét, mikor már azt érezte, elég üzleti tapasztalatra tett szert. A sikerért itt is meg kellett küzdenie. Ma már jól menő cége van.

De meg kellett fizetnie az árát is. A fiúkra, férfiakra nem sok ideje maradt. Akik megmaradtak mellette néhány hónapig, nem viselték jól az ezüstérmet; azaz a második helyet az életében. Mert első mindig a munka volt. Most is egy ilyen szakításon van túl. Ez azért is volt oly fájdalmas, mert a férfi úgy tűnt, olyannak szereti, elfogadja őt, amilyen. Már majdnem egy éve voltak együtt…

A libegő megérkezett a célállomáshoz. Mikor kilépett az épületből megütötte a fülét az 1994-es év egyik nagy slágerének a következő néhány sora:

"Csak kövesd a saját utad

 Ne add fel és használd az esélyt

Viszatérni az ártatlansághoz!"

 Feltöltő: Spartacus967 (Ez a dal eredeti videóklippje)

 

Elmosolyodott. Ez ismét egy jel volt… Hisz pont ezt teszi… Visszatért az ártatlanság színhelyére… S remélte, hogy az esélyt is ki tudja majd használni…

Lesimította szoknyáját. A blézerét begombolta. A táskájából elővette a sminktükrét. Lopva belepillantott. Mindent rendben talált. Mosolyt varázsolt az ajkára, s elindult a korlát felé, ahol a léggömböknek kellett lennie…

Tett néhány métert, és megtorpant. Szinte földbegyökerezett a lába. Szíve hevesen vert… Az Enigma melódiát széttépte egy dobszóló…  A hangszórókból dübörögtek a hangok. A lába alatt egy a húszas éveinek elején járó fiatal zenészekből álló rock együttes hangolt épp az esti koncertre… Mögöttük is ott voltak a léggömbök. Bár azokat lentről a fáktól aligha láthatta…

Tehát, amit ő jelnek vélt lentről, az nem volt más, mint egy dekoráció…  Összeszorult a torka… Hogy lehetett ilyen ostoba, hogy egy percig is azt hitte,  20 év után Rick eljön ide. 33 évesek mindketten. Rick valószínűleg nős, gyermekei vannak, s azt a grenoble-i nyarat elfeledte rég…

Le kellett ülnie… Két jelet is kapott –a lufikat, s az Enigma dalt –de ezek egy rock koncert hangzáspróbájára vezette el csupán, mely a fellegek közt történt ugyan a hegy tetején. De ő most nem valóságot akarta, midőn egész életében tette… Ő most legalább néhány óráig  jelképesen a fellegekben szeretett volna járni...

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!